Megtartotta zászló- és szekértábor-bontó beszédét Magyar Péter, a Diákhitel Központ egykori vezetője, Varga Judit igazságügyi miniszter volt férje, aki másfél hónapja – a kegyelmi ügy kirobbanása nyomában – robbant be a magyar közéletbe.

Magyar először a Partizánnak beszélt insider-ként arról, mik voltak azok a jelenségek, amik miatt kilépett a rendszerből, ezután tett szert villámgyorsan országos ismertségre.

A volt kormánytisztviselő az Andrássy út és a Bajcsy-Zsilinszky út sarkán tartotta meg ünnepi gyűlését, amire meglepően nagy számú érdeklődő, több ezer ember látogatott el.

A képsorok alapján meghökkentő volt a rendezvény szervezettsége is: ahhoz képest, hogy Magyar magányos harcosként járt-kelt a nyilvánosságban az elmúlt hetekben, a programpontok és a technikai készültség arra engedett következtetni, hogy már most sokan vannak a segítségére. Magyar a beszédében is említette, hogy sok önkéntes segíti a munkáját. A 444-nek a beszéd után arról beszélt, a rendezvény nagyjából 20 millió forintba került, de ennek jelentős része pro bono felajánlásból jött össze.

A beszéd arra a motívumra épült, amire Magyar az elmúlt megjelenései során – így a 444-nek adott interjújában is – utalt: hogy nagyon magas a politikailag aktív, de nem elkötelezett, csalódott szavazók aránya, akik se a kormányban, se az ellenzékben nem hisznek már. És valami új kell.

Magyar visszatérően arról beszélt, hogy nem a jelen ellenzékbe tagozódna be, hanem egy harmadik – középen álló – erőt szeretne létrehozni. A beszéd elején a márciusi ifjakat is ennek szellemében méltatta, akik példát mutattak összetartásból, és együtt küzdöttek az elnyomás ellen, egy közös nemzeti minimumért. Pedig voltak köztük katolikusok, reformátusok, evangélikusok, ortodoxok, zsidók és ateisták, royalisták és köztársaságpártiak, liberálisak és konzervatívok, sőt a többségi magyarsággal együtt küzdöttek az elnyomó hatalom ellen különböző nemzetiségek is.

Magyar azt mondta, most is arra van szükség, hogy konzervatívok, polgári demokraták, szociáldemokraták és liberálisok elsősorban magyarok legyenek, és fogjanak össze. Később így fogalmazott:

„Egy új hazát építünk, ahol nem számít, ki liberális, konzervatív, szegény vagy gazdag, hanem az, hogy mindannyian magyarok vagyunk, és szeretjük a hazánkat.”

Az intézkedések szintjén a kormányt kritizálta, de több kiszólásban elhatárolta magát a hagyományos baloldali-liberális hatalmi köröktől is: azt mondta például, hogy semmi sem mehet úgy tovább, mint az elmúlt harminc évben, és a morális, politikai és gazdasági válság a teljes politikai elit felelőssége.

„A magyar emberek már nem hisznek az országot saját hűbérbirtokokként kezelő kormányzati szereplőknek és a szintén kompromittálódott ellenzéki politikusoknak. Nem kérnek a felesleges ideológiai és társadalmi megosztottságból. És egyre többen ismerik fel, hogy a politikusok által mesterségesen létrehozott árkok és viták csak a hatalomgyár működését és a nemzeti vagyonnak, a szűk haveri és családi körnek való átjátszását hivatott elfedni” – mondta többek közt.