Ilyen elképesztő külsejű tengeri hal jelenhet meg nemsokára a magyarországi Duna-szakaszon

Olyan halfajjal bővülhet a magyar fauna, amelyik esetében a megtermékenyített ikrákat a hímek a testükön belül, egy kenguruerszényre emlékeztető zsebben hordozzák, hogy az ivadékok a kikelésük után úgy spricceljenek szét az erszény nyílásán keresztül, mintha az apjuk szülte volna meg őket. Pont így néz ki a tengeri csikóhal szaporodása is, nem véletlenül: hősünk, a fekete-tengeri tűhal közeli rokona az előbbinek.

A halak iránt édeklődő magyar internetezők egyik kedvence a Magyar Haltani Társaság weboldalának „mit fogtam?” rovata, ahová horgászok küldenek be fotókat furcsa zsákmányaikról, hogy szakértők mondják meg, mi az, amit fogtak. Itt jelent meg egy székely pecás dunai fogása, amit a folyó legalsó, torkolatközeli szakaszán ejtett zsákmányul.

A szakértői válaszból az derül ki, hogy a Fekete-tengerben élő tűhalfajok egyike az édesvízben is jól érzi magát és az utóbbi években elindult felfelé a Dunán. Már Vajdaságban is fogtak belőle, vagyis vagy már jelen is van Magyarországon, vagy rövid idő kérdése a megjelenése.

Ezek a tűhalak a sekély, növényes, partmenti tengerszakaszokon élnek és vékony testformájuk, illetve aprócska, kerek szájuk ellenére ragadozók: apró rákféléket és halivadékokat esznek. A testükben nemcsak az a szokatlan, hogy tű alakű, de csontkemény is. A felszínét ugyanis sima bőr vagy pikkelyek helyett gyűrűkké összenőtt csontos pajzsok sora fedi.

A tűhalnak híres rokonához és Lipcsei Péter futballistához hasonlóan lófeje van, de az érdekességek nem érnek véget ezen a ponton. Ha nem lenne elég, hogy az ikrákat a hím hordja ki a testében, a már „megszült” ivadékokra még hetekig vigyáz, a kicsinyek pedig, ha veszélyt érzékelnek, vissza tudnak bújni a biztonságos erszénybe. A tűhal hiába kemény, halkörökben ízletesnek számít, így több faj kedvelt csemegéje. Hiába van csontpáncélja, a teste igen hajlékony, kígyószerűen mozog és ha erős az áramlás, a farkával kapaszkodik a növényekbe.