A több mint két éve tartó ukrajnai háború kapcsán gyakran téma, hogy az mennyire egyetlen ember, Vlagyimir Putyin személyes ambíciójának/őrületének eredménye. A fél éve kezdődött gázai háború esetében az nem kérdés, hogy miért robbant ki, hiszen miután október 7-én a Hamász Gázából kitörve több mint 1000 izraelit megölt, 250-et pedig elrabolt, Izrael teljesen érthető módon háborút indított a palesztin terület ellen.
Az idő múlásával azonban a gázai háború alakulásában egyre nagyobb szerepe lett egyetlen ember, Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök személyes politikai ambícióinak. Carl von Clausewitz porosz tábornok és a hadtudományok valaha élt egyik legbefolyásosabb gondolkodója mondta, hogy „a háború a politika meghosszabbítása más eszközökkel”, és ez a megállapítás talán soha nem volt annyira igaz, mint Netanjahu jelenlegi helyzetében. A háború az ő politikai túlélésének záloga lett.
Vlagyimir Putyin hatalma szempontjából is fontos az ukrajnai háború alakulása. Az orosz elnök azonban ma már egy totális diktatúra feje, aki kellő gátlástalansággal és brutalitással akkor is a helyén maradhatna, ha végül az ukrán fronton nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy ő eltervezte. Eddig sem úgy alakultak, de ettől még egy pillanatig sem ingott meg a széke.
Ezzel szemben Netanjahu egy demokratikus ország vezetője, akinek még a totális gázai győzelem esetén sem lenne biztosítva a széke – ahogy az történt például Winston Churchillel, aki hiába nyerte meg miniszterelnökként a II. világháborút, annak vége után néhány héttel elveszítette a brit választásokat. Netanjahu már a háború előtt is rendkívül népszerűtlen volt az izraeliek közel fele körében, október óta viszont még sokat romlott a helyzete.
Légy része a közösségünknek, segítsd az újság működését!
Már előfizetőnk vagy? Jelentkezz be!