Gloviczki Zoltán: 2013-ban a pedagógusok béremelése már a „zéró pontnál megbukott”, most is hasonló lehet a helyzet

Interjút adott a Telexnek Gloviczki Zoltán, egykori oktatásért felelős helyettes államtitkár, az Oktatási Hivatal volt vezetője, az Apor Vilmos Katolikus Főiskola jelenlegi rektora.

A beszélgetésben Gloviczki elismerte, hogy a pedagógusok béremelése, amelyet a 2010-es évek elején Hoffmann Rózsa neve alatt jelentettek be az életpályamodellhez kapcsolódóan, már a 2013-as „zéró pontnál megbukott” azzal, hogy a mindenkori garantált minimálbérhez volt rögzítve. A mostani béremeléssel kapcsolatban a volt államtitkár szerint félő, hogy hasonló helyzet áll majd elő, mert „egy rögzített fizetés előbb-utóbb problémássá válik.”

Gloviczki szerint „[h]a azt túlélte a magyar oktatás, ami az elmúlt két-három évben történt, akkor nem tud összeomlani”, ám „[m]indenképpen meg kell újulnia, mert így működésképtelen.”

A volt államtitkár szerint működésképtelen elképzelés, „hiperreakció” volt a központosítás akkori formája is, amelyben a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ alá rendelték az iskolákat, amire egyébként ő is, és Hoffmann Rózsa is átmeneti állapotként tekintettek.

Államtitkári munkájának értékelésekor úgy fogalmazott:

„Végül azért hagytam el a pozíciómat, mert úgy éreztem, hogy a szakpolitikák helyett az általános politikai elvárások érvényesültek. Függetlenül attól, hogy egyébként egyetértek-e ezekkel az elvárásokkal, vagy sem.

A 2012-es NAT életem egyik nagy kudarca, de ez nem oktatáspolitikai, hanem szakmai kudarc.Arra a tehetetlenségre vezethető vissza, hogy akkoriban megvolt a korszerűsítés esélye. Szakmai viták folytak arról, legyen-e a NAT-ban kötelező tananyag. Végül úgy döntöttünk, hogy legyen, de az volt a cél, hogy csak egy minimumot határozzunk meg. Tehát ha azt mondom magának, hogy Talpra, magyar, tudja folytatni, hogy hí a haza. Végül nem ez a minimum valósult meg, és ennek nem oktatáspolitikai okai voltak. Ahogy egyre több ember vonódott be a NAT készítésébe, szépen ismét az 1970-es években találtunk magunkat: nem tudtuk elengedni a francia forradalom szakaszait és a 400 népdal megtanulását.”