Leonding egy nem egészen harmincezer lakosú, lényegében Linzcel összenőtt kisváros Felső-Ausztriában, míg Thalheim egy néhány ezer fős község, Wels városka határában, Leondingtől nagyjából harminc kilométerre. 1992-ben ez utóbbiban lakott a magyar cégnyilvántartásban előbb Francnak, majd a vélhetően helyes változatban Franznak írt Kirchmayr, előbbiben pedig Alois Kirchmayr, Ernst Kirchmayr és Ingeborg Kirchmayr.

Bő két évvel voltunk a rendszerváltás után, Magyarországon még épp csak bontakozott kifelé csírájából a piacgazdaság, akinek volt pénze és/vagy kapcsolata, az mindenhez olcsón hozzájuthatott. Vagyis majdnem mindenhez – de erre mindjárt visszatérünk. Ekkor, 1992 októberében alapított Magyarországon céget a négy Kirchmayer, akik közül a három férfi, Alois, Ernst és Franc testvérek, míg Ingerborg a lakcímadatok alapján Alois felesége vagy lánya lehet. Az 1 020 000 forintos tőkével alapított, majd 1994-től 18,03 milliós jegyzett tőkéjű Agronomia Mezőgazdasági Termelő és Kereskedelmi Kft. székhelye a Szeged, Sóhordó u. 18. szám alatt volt, egy olyan épületben, ahol ma többek között osztrák-magyar étterem működik.

De a Kirchmayreknek volt még egy szegedi kötődésük: Sulyok Tamás. Amit a cégnyilvántartásból biztosan tudni lehet, az az, hogy a köztársasági elnök akkor még szegedi ügyvédként legkésőbb 2013. január 14-től a magyarországi kézbesítési megbízottja volt Alois-nak, Francnak és Ernstnek; az online elérhető cégadatokból az nem derül ki, hogy ilyen megbízotti viszonyuk volt-e esetleg már korábban is. Sulyok jóval korábbi osztrák kapcsolatairól viszont tudunk: a Népszava 2000. november 29-én írt arról, hogy Sulyok Tamás jogász lett a Szegeden felavatott tiszteletbeli osztrák konzulátus vezetője. Ennek apropóján arról is beszélt egy megyei napilapnak, hogy bár nem tudja, miért őt választották, de tény, hogy „ügyvédi munkám során korábban is igen sok osztrák társasággal és céggel volt kapcsolatom”.

Azt a cégnyilvántartásból szintén tudjuk, hogy a kézbesítési megbízotti megbízatás az Agronomiánál 2015. december 23-ig állt fenn, egészen addig, amíg a három Kirchmayr ki nem szállt a cégből, amely több tulajdonosváltás után tavaly szeptemberben a Spendor Asset Management Zrt. mint bizalmi vagyonkezelő tulajdonába került (a negyedik Kirchmayr, Ingerborg tulajdonjoga már 1995 áprilisában megszűnt, egy vele azonos nevű leondingi ÖVP-s politikust találtam, vele igyekeztem írásban felvenni a kapcsolatot az esetleges személyazonosság tisztázása érdekében, de cikkem megjelenéséig nem válaszolt).

Ez a 2015. decemberi dátum azért figyelemreméltó, mert Sulyok Tamást 2014. szeptember 29-én választotta az Országgyűlés alkotmánybíróvá. Vagyis ő ekkortól az ügyvédi hivatását már nem gyakorolhatta, illetve az alkotmánybíróin kívüli kereső tevékenységet nem végezhetett. Elképzelhető persze, hogy magánszemélyként és pro bono folytatta tovább a kézbesítési megbízotti tevékenységet, de ez egy általam megkérdezett, polgári joggal foglalkozó gyakorló ügyvéd szerint minimum furcsának és életszerűtlennek hangzik.

Ráadásul Sulyok még ennél is tovább, 2016 februárjáig volt üzleti kapcsolatban a három osztrákkal. Ugyanis 2014 novemberében az Agronomiából kiválással létrejött egy kezdetben deszki, 2016 óra soproni székhelyű cég, a Botanic-Garden Kft. Ennek a Kirchmayr-fivérek a tulajdonosai, és a cégadataiból az derül ki, hogy Sulyok ekkor, már megválasztott alkotmánybíróként is ellátta a kézbesítési megbízotti feladatokat egészen 2016. február 15-ig.

Ez persze csak egy érdekes mellékszál ahhoz a gyanúhoz képest, amivel Dobrev Klára a szerda délelőtti sajtótájékoztatón illette az államfőt: azzal vádolta meg, hogy Sulyok Tamás zsebszerződések megkötésével segítette az osztrák üzletembereket a magyar földtörvények kijátszásában és magyar termőföld megszerzésében. De mi is az a zsebszerződés, miért kellett és hogyan lehetett trükközni, ha egy külföldi termőföldet akart venni Magyarországon az 1990-es, 2000-es években?