Elérhető-e Magyarországon a pénzügyi szabadság, és ha igen, hogyan?

Az elmúlt években tapasztalt gazdasági környezet nem könnyítette meg a hosszú távú megtakarítások építését. Bár egyre több dollármilliomossal büszkélkedhet hazánk is, a hagyományos gazdasági mutatók alapján az ország egésze nem teljesít kimagaslóan jól. Ennek ellenére – bármilyen kutatást is nézünk - több tízezer dollármilliomos él az országban, akik példaként szolgálhatnak a pénzügyi szabadság eléréséhez. Szendrei Ádám pénzügyi bloggert kérdeztük, hogy mennyi pénz, milyen gondolkodásmód, és mi más kellhet még ahhoz, hogy valaki itthon pénzügyileg szabaddá válhasson.

Több mint 10 éve foglalkozol pénzügyi oktatással, többek között személyes pénzügyekkel, befektetésekkel. Ennyi tapasztalattal a hátad mögött, mit mondanál, mi egyáltalán a pénzügyi szabadság? Miben más, mint a korai nyugdíj?

A korai nyugdíj lényege, hogy hamar abba tudjam hagyni a munkát, és hátra dőlhessek. Ez a pénzügyi szabadságnak csak egy lehetséges megnyilvánulása. A pénzügyi szabadság ennél tágabb, és jobban figyelembe veszi az emberek sokszínűségét. Nem mindenki számára vonzó életcél a nyugdíj, és kutatások szerint is jobban járunk, ha folytatunk valamilyen értékteremtő tevékenységet. A pénzügyi szabadság megengedőbb azzal kapcsolatban, hogy mit akarunk kezdeni a pénzünkkel, és inkább az életérzésre fókuszál.
Éppen ezért nem is olyan egyszerűen definiálható kérdés, hogy például egymillió dollár felett már valaki pénzügyileg szabad. Ahány ember, annyiféle világnézet, életmód, cél, és körülmény.
Sokak számára a pénzügyi szabadság azt jelenti, hogy nem kell aggódniuk hónapról-hónapra, mert van vésztartalékuk. Mások számára a pénzügyi szabadság az, amikor kellő mértékű befektetés áll a rendelkezésükre, hogy annak hozamából a kiadásaik részét, vagy egészét fedezni tudják. De akár nulla megtakarítással is érezheti valaki pénzügyileg szabadnak magát, ha mondjuk napi 4 órában azzal foglalkozik, amivel szeret, és ebből simán megél.
A pénzügyi szabadság egyfajta kombinációja az önfejlesztésnek és a tudatos pénzügyi tervezésnek. Ha valakinek sose elég a pénz, akkor ő a világ összes pénzével sem lesz pénzügyileg szabad. Míg egy szerényen élő, de elégedett nyugdíjast is tekinthetünk pénzügyileg szabadnak. A kulcs az elégedettség.

Általában, akik pénzügyileg szabadok akarnak lenni, és hozzád fordulnak, mekkora vagyonban gondolkodnak? Hogyan lehet ezt kiszámolni egyáltalán, ha valakinek van a fejében egy havi kiadás, amit fenn akar tartani, akár munka nélkül is?

Nagyon változó anyagi helyzetekkel találkozom. Azok esetében, akik célja, hogy megtakarítás és befektetés segítségével legyenek szabadok, a tipikus cél a 100-300 millió forint eleinte, de sokan rákapnak az ízére és valójában tovább mennek ennél. Szerintem kezdésnek megteszi egy kerek szám, amivel már elsőre jól éreznénk magunkat. A lényeg, hogy ne legyen túl nagy és elérhetetlen, de ne legyen túl kicsi sem, hogy ne kelljen tennünk érte.
Pontos összeg helyett inkább nagyságrendileg próbáljuk meg belőni. Erre gyakran használt módszer a 4%-os szabály, miszerint egy befektetési portfólióval nagyjából 4% infláció feletti hozamot lehet elérni, így, ha minden évben a befektetésünk 4%-át használjuk fel, akkor nem fogunk valószínűleg kifogyni a pénzből. Ezt érdemes 3%-kal is kiszámolni, és egy óvatosabb becslést is készíteni.
Tegyük fel, hogy valaki kitalálja az „álom életét”, amihez havi 500 ezer forintos nettó kiadásra van szüksége. Ha például van egy hobbija, amiből megkeres havi 150 ezret, és azt szívesen folytatja, akkor azt ebből levonhatjuk. Így máris egy lakás árát megspórolta – hiszen az termelne ekkora bevételt passzívan. A maradék 350 ezer forintot felszorozzuk 12-vel, így megkapjuk az éves szükséges bevételt, majd elosztjuk 3 vagy 4 százalékkal. Így megkapjuk a 105-140 millió forintos szükséges befektetett vagyont.
Ezt a számot utána korrigálhatjuk felfelé vagy lefelé is. A pénzügyi szabadságnak általában nem a semmittevésről kellene szólnia, abba ugyanis gyorsan belebetegszik az ember. Ezért számolhatunk keresőtevékenységgel, ami csökkentheti a számot, vagy hozzá is adhatunk, ha vannak egyéb pénzügyi céljaink is.

Te mikor és hogyan lettél pénzügyileg szabad, illetve mi történt azóta? Milyen tanácsokat adnál azoknak, akik most lépnek rá erre az útra?

Én 2017-ben éreztem úgy, hogy elértem a pénzügyi szabadságot. Ekkor a kisvállalkozásom viszonylag passzívan működött, miközben volt némi befektetésem is, amiből egész sokáig húztam volna. Bár kétlem, hogy valójában hozzányúltam volna a befektetéseimhez, vagy akár csak a hozamokhoz. Nem ez volt a terv.
Ebben szerepet játszott, hogy a 2009-es válságot követően kezdtem el pénzügyi tanácsadással foglalkozni, viszonylag fiatalon. Számomra a „normális” világ az egyik legnagyobb gazdasági válság kellős közepe volt. Ahhoz alkalmazkodtam mind munkában, mind kiadásokban. Megtanultam boldog lenni, kevés fogyasztással, így viszonylag könnyű dolgom volt. Egyszerre dolgoztam alkalmazottként és vállalkozóként, és a vállalkozói bevételemből megéltem, az alkalmazotti fizetésemet pedig befektettem.
A pénzügyi szabadság nekem azt jelentette, hogy az étel és a szállás meg van a fejem felett akkor is, ha nulla bevételem van. Ezt a szabadságot pedig arra használtam, hogy megkeressem magamban, mit is akarok pontosan. Ha már nincs ott a nyomás, hogy a pénzért kell dolgozni, tisztábban lát talán az ember. Ekkor jöttem rá, hogy ez a pénzügyi szabadság téma valójában az én küldetésem, és erről akarok oktatni.
Megírtam a Gazdagodj Boldogan című könyvemet, amiben közérthető módon, hétköznapi példákkal mutatom be, hogy miként függ össze a pénz és a boldogság, és miként lehet a két dolgot együtt megszerezni. Mára ez egy mozgalommá vált, és több tízezer ember tanul nálam a pénzügyi szabadságról.
A legfontosabb tanács szerintem, hogy az ember tűzzön ki pénzügyi célokat. Próbálja meg elképzelni a további életét, és tegye fel magának a kérdést, hogy ez így jó lesz-e. Én nagyon nem akartam nyugdíjas koromig kényszerből dolgozni, miközben nem vágytam kacsalábon forgó palotára sem. Nekem adta magát, hogy jó irány lehet szerényen, de a befektetéseimből megélni.

Milyen tényezőkön múlik, hogy valaki eléri-e a pénzügyi célját? Van esetleg olyan módszer, amivel garantált a siker?

A „garantált siker” értelmezés kérdése, ezért inkább kerülném. Ha úgy nézzük, a legegyszerűbb dologra sem lehet 100%-os garanciát vállalni. Nincs kockázatmentes befektetés vagy kockázatmentes élet. Az sem biztos, hogy megéljük a holnapot, de ettől még tervezünk a hétvégére is. A lényeg inkább a kockázatok megértése, elfogadása, és azok menedzselése.

Én három fő területre bontom a személyes pénzügyeket, és ezáltal a pénzügyi szabadság elérésének is ezek a legfontosabb pillérei szerintem: Magas bevételek, Tudatos kiadások, és Bölcs befektetések.
A legtöbb pénzügyi ismeretterjesztés arról szól, hogy miként tudunk spórolni. Ez egy nagyon fontos dolog lehet, de én úgy látom, hogy az én célközönségem belefáradt már ebbe. Nem akarja, hogy a spórolásról szóljon az élete, és egyébként is nehéz általánosságban jó „spórolási tippeket” adni. Én inkább a bevételek irányából kezdtem, és a spórolás helyett a tudatosságot helyezem előtérbe.
Egyébként is, ha már megszoktunk egy életszínvonalat abból nagyon nehéz lejjebb adni. Ez pszichológia. Hacsak nem látjuk azt, hogy tényleg felesleges dolgokra költünk, akkor valószínűleg a bevételnövelés egy szimpatikusabb gondolat sokak számára. Sőt, míg spórolással talán néhány tízezer forintot hozzáteszünk a megtakarításokhoz, addig a bevételeink akár meg is többszörözhetők, így akár a jelenlegi fizetésünk dupláját is félre tehetjük később. Ehhez jellemzően kulcs a tanulás, ami lehet akár egy diploma, akár a kifejezetten erre a célra létrejött Tudástár Klubon keresztül történő önképzés.
A bevételnövelés azonban mit sem ér a szabadságunk tekintetében, ha abból nem kezdünk el komolyan félretenni. Ha valaki nagyon komolyan csinálja, akkor akár a teljes növekményt befektetheti, de lehet egy életre szóló szabályunk is, miszerint például a fizetésemelések felét mindig eltesszük. Ami igazából számítani fog az a bevételeink és a kiadásaink aránya.
Ha ez rendben van, akkor jöhet a befektetés kérdése. Hiába spórolunk és teszünk félre, ha a félretett pénzt megeszi az infláció, vagy még rosszabb, elúszik, mert valami butaságot csinálunk. Igenis, meg kell tanulni a befektetés alapjait, amivel már mi magunk képesek vagyunk mérlegelni a kockázatokat és a költségeket.

Miért számít ennyire a bevétel / kiadás arány, és mi számít ebben jónak? Mit gondolsz, Magyarországon mennyire megvalósíthatóak ezek a többség számára?

A többség számára való megvalósíthatóságról annyit leszögeznék, hogy a többség más országokban sem pénzügyileg szabad. A többségnek ez vagy nem jutott eszébe, vagy egyáltalán nem hajlandó a fogyasztását visszafogni a jövőbeni vagyonnövekedés érdekében. Még az USA-ban sem mondható az, hogy a többség ebben gondolkodna. Éppen ezért, aki ezt az utat választja, az jobb, ha megpróbál elszakadni a többségtől, és a kivételként tekinteni magára.
A bevétel-kiadás arányt egy példán keresztül lehet jól szemléltetni. Tegyük fel, hogy van valaki, aki havi 750 ezer nettót keres, és abból 250 ezret tesz félre. Ezzel 20 év alatt elérheti a 100 milliós vagyont. De akár négyszer gyorsabban is pénzügyileg szabad lehetne. Ha csökkenti a kiadásait, és megtanul megélni 250 ezer forintból, akkor két dolog történik:
Egyrészt, fele annyi kiadása lesz, tehát fele akkora vagyon kell neki a szabadsághoz. Másrészt kétszer annyit tud félretenni, hiszen 250 helyett 500 ezer forintja marad havonta. Azaz, fele annyi pénzt kell összegyűjtenie, kétszer annyi megtakarításból, tehát NÉGYSZER gyorsabban tud pénzügyileg szabad lenni.
A matek alapján mindegy, hogy valaki 600 ezerből tesz-e el 300 ezret, vagy 1,5 millióból 750 ezret. A megtakarítási arány az egyik legfontosabb mutató, amit a „korai nyugdíjasok” is használni szoktak. Megint csak szubjektív, hogy mi számít jónak. A 10% az általánosan javasolt nyugdíj kiegészítés. Egy 30%-os arány már magas, és 50% felett kezd nagyon látványosan épülni a vagyon.
Magyarországon szerintem nagyon jó helyzetben van jelenleg, aki erre vállalkozik. Egyrészről világviszonylatban még mindig egy kényelmes pozícióban vagyunk, minden lehetőségünk adott, hogy tanuljunk és dolgozzunk – akár külföldre is. Másrészt a magyar gazdaság problémái a magyar árszínvonalon keresztül jelentős előnyt jelenthet. Egyszerűen fogalmazva: olcsóbb Magyarországon élni, mint Luxemburgban. A jól képzett munkaerő nálunk is képes elérni nyugati fizetéseket, de jelentősen olcsóbban tud megélni. Ez például egy jó módja annak, hogy szinte „büntetlenül” javítsuk a bevétel / kiadást arányt.
Ami a többség szempontjából hátrányos, egyénileg nekünk előny lehet. Ilyen például a diploma is. Magyarországon még mindig nagyon kevés a diplomás, pedig egy szinte kézenfekvő kiút. Érdemes megnézni a diplomás és nem diplomás átlagkeresetek közti különbségeket. Magyarországon az emberek kezében óriási kihagyott lehetőségek vannak még a tanulásban. Aki megy, csinálja, tanul, az viszonylag könnyen tud előre lépni, és az oktatás finanszírozása is jelentősen könnyebb tehet, mint mondjuk az USA-ban.

Említetted a 4%-os szabályt, és egy 105-140 millió forintos vagyont. Ha ezekkel a számokkal dolgozunk, mégis kiknek és hogyan lehetséges ezeket összegyűjteni?

Én azt gondolom, hogy ez sokak számára lehetséges, a kérdés inkább, hogy mit hajlandóak ezért vállalni, feláldozni. Nincs jó vagy rossz út, de nem biztos, hogy ami valaki másnak működik, az nekünk is fog.
Volt olyan ügyfelem, aki egyik napról a másikra „feleszmélt” és minden felesleges holmit eladott, kisebb lakásba költözött, és így hirtelen nagyon nagyot ugrott előre. Ő egy jó példa arra, hogy ha valaki jól keres, és hirtelen lejjebb ad, úgy érzi, hogy sok pénze megmarad befektetni.
Azt látni kell, hogy a pénzügyi szabadsághoz jellemzően nem elég a havi pár tízezer forintos megtakarítás. Egy százmilliós befektetési portfólióhoz körülbelül havi 250 ezer forintot kell félretenni 20 éven keresztül. Ha ennél gyorsabban akarunk haladni, akkor nyilván még többet. Ez nyilván sokaknak nem megoldható az átlagfizetésből.
De vannak olyanok is, akik a számok láttán azt mondják, hogy inkább dolgoznak nyugdíjas korukig (vagy tovább), de nem akarnak lejjebb adni a megszokott életszínvonalból. Tudok több olyat is, akik havi másfél, kétmilliós fizetésből sem érzik úgy, hogy eleget keresnének, hogy abból félre tudjanak tenni. Amint mondtam, mindez nagyon szubjektív.
Éppen ezért nem feltétlen hátrány, ha valaki most még nem keres jól. Ez azt jelenti, hogy megtanult megélni egy átlagos, vagy az alatti fizetésből. Nekem is ez volt a legfontosabb hozzávaló a képletben. Az tény, hogy ha valaki vagyont akar építeni, és azt viszonylag gyorsan akarja, akkor nem árt, ha magasak a bevételek. Jó stratégia lehet, ha pár évig a bevételeink feltornászására fókuszálunk, miközben az életszínvonalunkat nem emeljük.