¿Hogy a szárított sonkába lett ilyen fergetegesen jó a spanyol válogatott?

Az összességében inkább fanyalogva fogadott, a szélsőségesen érzelemvezérelt szurkolói gyorselemzések szerint „szar” Európa-bajnokság sem szabad, hogy elfeledtesse:

bármilyen volt is az átlag, a győztes spanyol csapat modern idők egyik legnagyobb tornagyőzelmét mutatta be.

Olyan egyenletesen magas színvonalon játszva, ahogy valójában még az utólag legnagyobbnak tartott klasszikus válogatottak sem gyakran nyertek nagy tornát. Pedig ha nem is voltak tök esélytelenek, ahogy utólag ők maguk is megpróbálják keretezni az eseményeket, az tényleg igaz, hogy nem tartoztak a feltétlenül döntőbe várt favoritok közé. Alakulóban lévő válogatottként tekintettek rájuk tehetséges fiatalokkal és tökismeretlen, ezért gyanakodva fogadott edzővel. A kollektív emlékezetből pedig még nem kopott ki, hogy az eggyel korábbi nagy spanyol válogatottból a fénykora elmúltával micsoda elviselhetetlen, nézhetetlen játékot produkáló szörnyűség lett.

Ehhez képest ma kis túlzással ott tartunk, hogy ha van egyáltalán bármi remény a válogatott foci halálának elkerülésére, akkor azt a csodás spanyol válogatott tartja életben.

Mi történt, hogyan és miért?

Kiket vertek meg?