„Ilyen bántóan egyoldalú címoldalt készítettek a kollégáink” – összehozta az évezred elhatárolódását a Nemzeti Sport

A napokban került ki a (többé-kevésbé még létező) újságosstandokra a Nemzeti Sport olimpiai magazinja. A címlapja így nézett ki:

Szerkesztői-készítői az alkotás egyetlen fázisában sem vették észre, hogy valami nem stimmel vele, az olvasók egy része azonban igen.

Ezek után némi késéssel a sportosokban is tudatosodhatott, hogy a héten kezdődő párizsi eseményen magyar színekben sem kizárólag férfiak fognak versenyezni, így végül a magazin példányait visszahívták, készítettek hozzá új címlapot – 4:3-as férfi-nő arányosat –, majd kinyomtatták újra az egészet:

Hamarosan a standokon olimpiai magazinunk új kiadása, írják magyarázkodó szövegükben az újság honlapján.

Hogy mibe került mindez – állami lap lévén az úgynevezett adófizetőknek –, azt most ne feszegessük, ennél érdekesebb a fent linkelt szöveg, aminek minden szava arany, vagy ha az nem is, minimum ezüst és bronz. A magyarázkodással megbízott személyek elismerik, hogy a problémát csak akkor detektálták, amikor arra többen is felhívták a figyelmüket, majd összehozták az évezred elhatárolódását, a műfaj csimborasszisztikus nonpluszultráját.

Miszerint: „Miután a magyar csapat tagjai és az esélyesnek számító versenyzőink között is meghatározó a hölgyek száma és aránya, sem szakmai, sem egyéb indok, mentség nincs arra, hogy ilyen bántóan egyoldalú címoldalt készítettek a kollégáink, amit különösen sajnálunk annak tükrében, hogy mi magunk is rengeteget dolgozunk és publikálunk a nők szerepének, képviseletének, megbecsülésének növelése érdekében a sportban és a sportmédiában.”

Világos: nem mi tettünk ilyet, hanem a kollégáink, ők ők, mi pedig mi vagyunk.

Nem lennénk „ők” helyében. Mondjuk „mi” helyében sem.