Micsoda gógyi! A tömeg magán kívül tombol, én éppen felélesztem magamban a belső Vitray Tamást, hogy már a hivatalos megnyitó beszédek előtt mérleget vonhassak, amikor a Szuverenitásvédelmi Hivatal két ügynöke lép mögém, és közlik, hogy velük kell tartanom. A közvetítés kényszerűen megszakad, velem nem tudom, mi lesz, szurkoljatok a nevemben is szombaton Szilágyi Áronnak, Szatmári Andrásnak és Gémesi Csanádnak meg a többi magyarnak, csőváz!
De a stadiont most síri csend üli meg: Kassai nem célzott elég jól, így nem gyulladt fel az olimpiai láng. Úristen, mekkora botrány lesz ebből, a fél világ rajtunk fog röhögni! Ám ekkor felhangzik az Örömóda. Megőrültek ezek? A legkevésbé sem! Ez valami trükkös terv része lehet. Újabb reflektor fénye villan fel, az emelvénnyel szemközti oldalon jókora fickót világítva meg. Ki ez? Gécsek Tibor? Nem, Németh Szilárd az, aki fura módon a hatalmas fáklyának háttal helyezkedik el, előtte félkörben ismert dobóatléták állnak a reaktivált G. Fodor Gábor vezetésével, és mindenféle hungarikumokat kezdenek Németh szájába dobálni:
Ez érthető módon pillanatokon belül megfekszi az ismert birkózó gyomrát. Először csak egy hangos kordulás hallatszik, aztán egyre több, a dolognak ritmusa lesz, Németh elkorogja a Nélküledet, aminek a vége kakofóniába fullad. A masszív kötöttfogású fenekéből ekkor százméteres lángcsóva tör elő, meggyújtva az átellenes oldalon álló emelvényen álló nagy olimpiai fáklyát. Lehet, hogy az élet a legnagyobb rendező, de az biztos, hogy Vidnyánszky szoros második!
A díszpáholyban ekkor felpattan Kassai Lajos, azzal a mozdulattal felugrik a semmiből előkerült Lipcsei Péter hátára és már lő is. A nyílvessző zúgva szeli át a nagy teret, telibe találja a zuhanó fáklyát és 90 fokos pályamódosítással a szemközti emelvény teteje felé repteti azt. Most már mindenki látja, mire ment ki a játék: a fáklya így fogja eltalálni a begyújtandó, sokkal nagyobb gázfáklyát.
Ekkor teljes hangerővel felzendül Ákostól a Bosszú népe, a pálya széléről pedig Demeter Szilárd fut be a térség közepére, miközben három kakastollas csendőrnek öltözött statiszta üldözi. A nézők zavarodottan figyelnek, néhányan ijedten sikoltoznak. Demeter egyszer csak meglendíti a jobb kezét és eldobja a bicskáját. A halef csillogva száll a légtérben. Kilencvenezer ember + másfél milliárd tévénéző figyeli tátott szájjal, ahogy látszatra lustán pörögve, mégis halálos pontossággal közelít a fáklyához. A román nézők mind keresztet vetnek. A bicska a fáklya fölött egy centivel vágja el a kötelet, és zuhanni kezd a rendezői fantázia által a kezdőkörbe rendelt óvodáscsoport felé. Most már mindenki sikoltozik. Én is sikoltok.
Vida feláll, Kovács súg neki valamit, a sportember bólint. A Magyar Honvédség egyik helikoptere lebeg a pálya fölé hangos kelepeléssel. A helikopterről ötvenméteres kábel vagy kötél lóg le. Vida kihúzza a fáklyát a gömb alakú drón testén e céból kiképzett lyukból, majd a kötél végéhez rögzíti a tűzszerszámot, aztán meglendíti. A helikopter pár méternyit emelkedik, közben a lángoló fáklya ingaként leng alatta.
A dolog eldőlt, Kovács Zoltán kormányszóvivő és -vadász rohan be a színre kissé ijedt arccal, a kezében egy törpe szálkásszőrű tacskót tartva. Mire Vidához érnek, a lósportoló már a földön fekve hadonászik a kezével. Kovács valamit súg a kotorékeb fülébe és elengedi. Az rögvest bebújik a TV2 igazgatósági elnökének borzlyuknyi száján, eltűnik, majd pár másodperc múlva egy nyálas drónnal bújik elő. Ilyen a magyar technológia: a láng egy pillanat múlva újra felcsap!
