A magyar sportolók szerda estig 530 érmet, ebből 186 aranyat nyertek nyári olimpiákon, ezzel a legeredményesebb olyan ország, amely még nem rendezett olimpiát. Igazi sportnemzet vagyunk, dőlhetünk hátra elégedetten a tévéfotelben, sört ciccentve, néha bosszankodva, ha egyik vagy másik aranyesélyesünk most csak ezüstöt szerez, bronzot, netán azt sem.
Hogy igazi sportnemzet legyünk, azért a lassan másfél évtizede ereje teljében pompázó NER is mindent megtesz. A Fidesz 2010-es hatalomra jutása óta több mint 4400 milliárd forintnyi közpénzt költöttek különböző csatornákon sportra. Vagyis költöttünk mi, adófizetők, fejenként mintegy 460 ezer forintot. Felfoghatatlan összeg ez a négyezer-négyszázmilliárd, sportoló legyen a talpán, aki el tudott ugrani egy-két köteg húszezres elől.
De ettől és az élsportolók sikerét meglovagoló politikusok szűnni nem akaró sportnemzetezésétől még egyáltalán nincs szó arról, hogy a magyarok, azaz a versenyszerűen nem sportoló több mint kilencmillió magyarországi magyar edzettségi állapota vagy akár csak egészségi mutatói is alátámasztanák azt, hogy mi olyan fene nagy sportnemzet vagyunk. Inkább csak sportfotelnemzet.
És ezt nem mi mondjuk, hanem a fideszes Révész Máriusz, az Aktív Magyarországért felelős államtitkár mondja (és a számok). Révész olyan kritikákat fogalmazott meg a magyarok sporthoz való viszonyáról és egészségi állapotáról, hogy ha azt a Magyar Pétertől Gyurcsány Ferencig terjedő spektrumban bármelyik ellenzéki tette volna – gondoljunk itt különösen az olimpiai álmokat tompa fejszével, fájdalmasan széthasogató momentumosokra! –, a teljes kormánymédia és a megafonos szabadcsapatok habozás nélkül szedik ízekre a sorosügynök-dollárbaloldali hazaárulót.
Légy része a közösségünknek, segítsd az újság működését!
Már előfizetőnk vagy? Jelentkezz be!