A kormánynak ürügy a kárpátaljai magyar kisebbség – mondja az Ukrajna-szakértő

• A magyar kormány mindig a kisebbségi kérdésre hivatkozik, de azt Orbán kijevi útján is csak eszközként használták
• A Lukoil olajtranzitjának leállításáról a magyar kormánynak előre kellett tudnia
• A háttérben a magyar kormány is tesz gesztusokat Kijev felé, mert nem akarnának kimaradni az újjáépítésből
• Orbánék is Amerikához próbálják kötni magukat, csak a Trump-féléhez
• A békemisszió látványosan megbukott
• Interjú Fedinec Csillával, a HUN-REN Társadalomtudományi Kutatóközpont kutatójával, kisebbségpolitikai és Ukrajna-szakértővel.
  

Orbán Viktor találkozott Zelenszkijjel Kijevben, de onnan rögtön Putyinhoz ment, amit az ukrán elnök lényegében árulásnak minősített. Azóta leállt a Lukoil olajtranzitja, amiért a magyar külügy megintcsak Ukrajnát és Brüsszelt okolja. Úgy tűnik, csak még rosszabb lett a magyar–ukrán viszony.

A Lukoilt érintő rendeletet Zelenszkij már egy héttel Orbán Viktor kijevi útja előtt aláírta, így az nem érhette váratlanul a magyar kormányt. A találkozó kérdését Kijev szinte folyamatosan napirenden tartotta, míg végre összejött idén a magyar uniós elnökség másnapján. Utólag derült ki, hogy Orbán részéről az egyetlen célja a „békemissziós” körút volt.

Hogyan fogadták ezt Kijevben?

A háborúkról a döntést legalább három szint befolyásolja: a fronthelyzet, a nyílt tárgyalások és a háttértárgyalások, utóbbi akkor is van minden esetben, ha ez nem derül ki. A „békemisszió” ezt tulajdonképpen keresztbe vágta, majd pedig a szövetségeseken belüli felháborodásra és politikai bojkottra válaszul Bóka János uniós ügyekért felelős miniszter tagállamoknak küldött jegyzékben jelezte, hogy Magyarország felhagy a „békemisszióval”.

Külön figyelemreméltó, hogy mivel tudott a magyar miniszterelnök Kijevbe menni. Előre meghirdetett „békemisszióval” ez nem ment volna, ezért az út a kisebbségi kérdésre felfűzve volt előzetesen felépítve több hónapon keresztül.

A magyar kormány eszközként használta a kisebbségi kérdést Ukrajnával szemben?

Inkább ürügyet mondanék. A nemzetiségi jogok konstruktív rendezése helyett már korábban elindult a nagy kaland tavaly ősszel: előbb a sikertelen budapesti találkozó Petro Porosenko volt ukrán elnökkel, akinek regnálása alatt egyébként a szóban forgó jogkorlátozó törvényeket elfogadták, igencsak furcsa volt tehát a vele való barátkozási kísérlet.