Hogyan állunk a GDP-vel? – teszi fel a kérdést Szalai Piroska, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem munkaerőpiaci szakértője, az egyetem Gazdaság és Versenyképesség Kutatóintézetének munkatársa az intézmény honlapján megjelent rövid elemzésében.
Meglepőnek aligha mondható a válasz egy, a közszolgálat és a szervilitás határán nehezen egyensúlyozó intézmény szakértőjétől: jól! (Ha valakinek fájna a szervilitás kifejezés, ajánlom figyelmébe azt az esetet, amikor az egyetem első rektorával, Patyi Andrással perceken belül háromszor törli fel a padlót a humor nagyágyúja, Orbán Viktor.)
Olyan jól, hogy európai szinten egyenesen az élmezőnyben vagyunk, derül ki az írásból, amely szerdán jelent meg. Azon a napon, amikor az Eurostat közzétette a részletes, 22 tagállam, az EU és az eurózóna második negyedéves GDP-jéről szóló jelentését. Tudományos kutató létére milyen naprakész ez a Szalai Piroska, bólinthatunk elismerően.
Kár, hogy szó sincs erről. A szakértő az új Eurostat-jelentés közzétételének napján készített elemzése még a júliusi végén, mindössze 14 EU-tagállam GDP-adatai alapján közzétett listán alapul. Ez alapján büszkén írja le, hogy a magyar gazdaság milyen jól teljesít: „az eddig ismert 14 tagország közül mindössze Spanyolországban, Portugáliában és Litvániában volt nálunk nagyobb javulás”. Nos, azóta már tudjuk, hogy ez a 4. hely valójában egyelőre a 8., és ugyebár öt tagállam adata még nem jelent meg.
De ami a nagyobb baj: mintha a közgazdasági szakértő nem tudná, hogy a GDP-számításkor az általa figyelembe vett év/év adatnál egy fokkal fontosabb a negyedév/negyedév adat, vagyis hogy egy adott negyedévben az előző három hónaphoz képest hogyan teljesített egy ország gazdasága. Hiszen ez alapján számolják mondjuk azt, hogy egy gazdaság mikor kerül recesszióba (akkor, amikor legalább két egymás követő negyedévben az előző negyedévhez viszonyítva csökken a GDP).
Szalai Piroska csak a kormányzati gazdaságpolitikának kedvezőbb év/év adatot ábrázolta grafikonon, és csak odavetve jegyezte meg: „ha rövid távú elemzést akarunk végezni, akkor szoktuk a negyedéves GDP adatokat az előző negyedévhez hasonlítani”. Szigorúbb egyetemi tanárok egy ilyen leegyszerűsítésért már simán hazaküldenének, de hát nem született mindenki szigorú egyetemi tanárnak. Majd Szalai így folytatja:
„A magyar idei második negyedév az elsőhöz viszonyítva stagnált, a pontos érték szerint az első becslés szerint -0,2%-kal csökkent.”
Ami már egy ordas csúsztatás, egybemossa a stagnálást és a csökkenést, azt sugallva, hogy a mínusz 0,2 csak a pontosabb kifejezése a stagnálásnak. Miközben arról van szó, hogy a „szezonálisan és naptárhatással kiigazított és kiegyensúlyozott adatok”, vagyis a statisztikai standardok szerint a magyar gazdaság visszaesett 0,2 százalékkal.
Ezzel egyébként az unióban az utolsó előtti előtti helyre kerültünk – erre a szakértő szintén nem tér ki, csak az év/év listát készíti el. Viszont azt megemlíti: ha most volt is visszaesés, az előző negyedévben még 0,7 százalékkal nőtt a gazdaság, „így a két negyedévben összességében is növekedést tudunk kimutatni”. Kár, hogy itt viszont azt felejti el, hogy ha viszont év/év alapon is nézünk ilyen visszatekintést, akkor a tavalyi nagy, 2,3-2,4 százalékos csökkenést az idei 1,3 százalékos bővülés még nem ellensúlyozza.
A kiegyensúlyozottság kedvéért: itt van az év/év és a negyedév/negyedév ábra is (a számok egyébként azt az állítását is cáfolják, hogy éves alapon az uniós átlag kétszeresével nőtt a gazdaság, mert az 1,3 csak bő másfélszerese a 0,8-nak, de hát ezek csak számok, mit számítanak):