“Megindultunk a tűző napon vissza Bodajkra, akinél bőrönd volt, szóltak neki, hogy csak kézbe cipelheti. (Mert a seniorok nem szeretik a kerekek hangját vagy valami ilyesmi bullshit, szivatás.) Megérkeztünk a "vámhatár"-hoz, ott sorba álltunk, hogy a csomagjainkat átkutassák. Ki kellett pakolni mindent, kirázni a ruhákat, azután át is motoztak. Elvettek mindent, ami élelmiszer, éles, alkohol, energiaital, üdítőital, óvszer, és gyógyszer. Volt akitől elvették az asztma inhalátorát is. Szerencsére hamar rájöttek, hogy ez faszság, és napközben keresgélték a gazdáját. Bent elolvastatták velünk a házirendet, miszerint már rég lemondtunk arról, hogy a jelentkezési díjat visszafizessék, és csak akkor hagyhatod el a tábort, ha szólsz, és aláírod, hogy saját felelősségre hagyod el. (Nem tudom, hogy erre miért van szükség felnőtt embereknél.)”
Az élménybeszámoló az egyik résztvevőtől származik a BME Villamosmérnöki és Informatikai Karának (VIK) múlt hétvégi gólyatáborából. Ez volt az a rendezvény, ahonnan a gumióvszert is kitiltották a szervezők, arra hivatkozva, hogy így szeretnék megelőzni a szexet az egyébként 18 év feletti résztvevők között. Tucatnyi hasonló tartalmú levelet kaptunk az elmúlt napokban, és százas nagyságrendben kerültek fel ezt megerősítő beszámolók különböző netes fórumokba az elmúlt évekről.
A botrány hatására a Műegyetem felülvizsgálja a gólyatáborok eddigi szabályozását, és a jövő évtől már nem bízza a kari HÖK-ökre a szervezést,új modell szerint, központilag fogja szervezi a gólyatáborokat, és a biztonságot, jó élményt, valódi közösségépítést hangsúlyozza. A táborban a jövőben pszichológusok is jelen lesznek.
Ha a gólyatábor szervezői idén nem írják bele a többi szabályukhoz képest is látványosan értelmetlen óvszertilalmat, a műszakis gólyatábor sajátos atmoszférája valószínűleg most is simán elment volna a radar alatt.
A botrány hatására azonban az egyetem vezetése kénytelen volt válságkommunikációs üzemmódba kapcsolni, melynek eredményeként a 2024-es volt az utolsó “hagyományos” szellemiségű gólyatábor a karon.
Az idei tábor, aminek az óvszerek elkobzása csak egy látványos kicsúcsosodása volt, valójában egy több évtizedes mintát követ. Erre a villamosmérnöki karon sokan valamiféle ápolandó egyetemi tradícióként tekintenek, amiről a lényeget tekintve egybevágó beszámolók alapján pedig nehéz elképzelni, hogy a kari vezetők és az oktatók közül, akik hasonló beavatási szertatásként előadott szívatásokon mentek végig anno gólyaként, sokan idáig ne tudtak volna.
“A tábor nagy részében üvöltve kommunikáltak a gólyákkal. Érkezéskor az összes táskát kipakoltatták és minden egyes ruhádat kirázatták: póló, nadrág, alsónadrág, bugyi, melltartó, sőt a zoknit is. (Ha szerencséd volt rázhattad te, vagy ha nem volt, akkor az egyik felsőbbéves).
“Külön mosdószünetek voltak. Napi max 3 db. 1 perc után üvöltve jöttek, hogy menjenek ki az emberek, jönne a következő csapat. A fürdés sem volt sokkal jobb. Fiúknak 2, lányoknak 5 percük volt. Stopperrel mérték. Ebbe beletartozott a tusolás, a fogmosás, a mosdózás és az öltözködés. Végig egy piros baseball ütővel ütötték a falat és a zuhanyfülkéket, üvöltöztek, hogy siessünk, mindenki ránk vár. Nagymosdózni tilos volt, esélyed sem volt rá, mindig verték a fülke ajtaját. Harmadik nap bejelentették, idézem "most már szarni is lehet".”
– posztolta a BME VIK gólyatáboráról szóló egyik fórumra egy idei részvevő. Szerinte az egész tábor hangulata megfélemlítő volt, a szeniorok még a vécére is követték a gólyákat.
“Ez inkább volt katonai kiképzőtábor, mint gólyatábor. A szervezők fölényeskedtek és visszaéltek a hatalmukkal. Azokat, akik bátrak voltak és hazamentek, kifigurázták később. Azt mondták az ötödéves szervezők (3,5 éves a képzés), hogy a korán hazautazók nem fogják elvégezni az egyetemet, ha félbehagyják már a tábort is. Valójában ők azok, akik már többször lebuktak.”
Egy másik villamoskari elsőéves hallgató szerint ha mindenki tudná, hogy “mennyire szívatás majdnem az egész tábor, nem mindenki jelentkezne, és dobna ki 32000 forintot. Én biztos nem jöttem volna, ha tudtam volna, hogy milyen lesz. Eléggé undorító, hogy így kezelik a frissen felvetteket. Az egész nagyon megalázó volt, egész végig úgy kezeltek minket mint hülye, pisis gyerekeket, akiket lehet szivatni, és szenvedés volt az egész.
Én gólyatáborba jelentkeztem, és ez egy teljesen másik műfaj volt.
Nagyon katona/koncentrációs tábor atmoszférája volt az egésznek, nagyon szigorú menetrenddel. Mindenhova együtt ment a csoport, wc-re is csak akkor, amikor a menetrend éppen azt írja. És persze felesküdtetnek, hogy titokba tartod, hogy mi történt, hogy ugyanúgy meglepetés legyen a jövő gólyáinak is. Beszélgettem pár ismerőssel, elvileg kb. minden évben pontosan ez megy, és ezért akarják, hogy titkold.”
Légy része a közösségünknek, segítsd az újság működését!
Már előfizetőnk vagy? Jelentkezz be!