Nem lehet Horn Gyuláról közteret elnevezni - döntötte el a Fővárosi Törvényszék, így fúrva meg a XIII. kerületi Horn Gyula sétányt.

Az érvelés szerint ugyanis „közterület, illetve közintézmény nem viselheti olyan személy nevét, aki a XX. századi önkényuralmi politikai rendszerek megalapozásában, kiépítésében vagy fenntartásában részt vett”.

Horn Gyula esetében ez ugyebár a pufajkás múltat, azaz az 1956 decembere és 1957 júniusa közt, az MSZMP KB felkérésére a karhatalmi őrszolgálatnál teljesített szolgálatot jelöli. Horn 1957-ben megkapta a Munkás-paraszt Hatalomért Emlékérmet is. 1959-től főként külügyi pozíciókat töltött be, ő volt a Magyar Népköztársaság utolsó külügyminisztere. 1989 nyarán átvágta a vasfüggönyt, szeptemberben ő nyitotta meg a határt a keletnémet menekültek előtt, 1990 márciusában aláírta a magyar-szovjet csapatkivonási megállapodást.

Alapítója, majd közel egy évtizedig elnöke volt az MSZP-nek, 1994 és 1998 közt a harmadik Magyar Köztársaság harmadik miniszterelnöke volt. Hivatalosan 2010-ig tagja volt az Országgyűlésnek, 2007-től azonban elhúzódó, súlyos betegsége miatt nem vett részt a parlamenti munkában. 2013. június 19-én halt meg.

A múlt hosszúra nyúlt

Horn Gyula szobrát 2014. júliusában, születésnapjára időzítve avatták fel Angyalföldön, a szocialista polgármester, Tóth József köszöntő beszédében azt emelte ki, hogy az egykori miniszterelnök élete során mindig a társadalmi egyenlőségért, az alsó osztályok felemelkedéséért dolgozott, miközben a „szabadság illatát megérezve a határokat feszegetve és tágítva ténykedett egy szabad, igazságos Magyarország megteremtéséért”.

Az ünnepségen felvonult az MSZP (akkori) krémje, Hiszékeny Dezsőtől Puch Lászlóig, Kovács Lászlótól Suchman Tamásig, Szanyi „Egyedül Vagyunk” Tibortól Mesterházy Attiláig.

Az azóta eltelt időszakban a szocialisták igyekeztek ápolni hajdanvolt nagy pártjuk ikonikus vezetőjének emlékét, és bár például nagyon szerették volna, ha az EP-hez hasonlóan a Parlamentben is lett volna Horn Gyula-terem, ezt Kövér László 2014-ben visszautasította, mondván,

sem erkölcsileg, sem politikailag nem tartja időszerűnek és indokoltnak.

A téma azóta sem került napirendre, a közel egy évtizeddel később felmerült Horn Gyula sétány tervét pedig szintén nem övezte egyöntetű lelkesedés.

A két évvel ezelőtt felmerült ötletet a töretlenül szocialista XIII. kerület képviselő-testülete és a javaslatot jóváhagyó Fővárosi Közgyűlés sem fogadta egységesen (utóbbiban a Fidesz-frakció tiltakozott élesen), végül mindkét testületen többségi döntéssel ment át a névadás, ez azonban még közel sem jelentette a történet végét.

A Sára Botond főispán által vezetett Fővárosi Kormányhivatal ugyanis felszólításokkal kezdte bombázni a Fővárosi Önkormányzatot, mondván, jogszabályt sértenek azzal, hogy Horn Gyuláról neveztek el közterületet. A főváros nem engedett a felszólításoknak, így került végül az ügy a Fővárosi Törvényszék elé, ahol viszont megállapították, hogy a Horn Gyula sétány elnevezése jogsértő, és hatályon kívül is helyezték a Fővárosi Közgyűlés erről szóló rendelkezését.

Azt is megállapították, hogy a Fővárosi Önkormányzatnak be kellett volna szereznie a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) állásfoglalását, mivel jegyzőkönyvek által is bizonyítottan kétség merült fel a tekintetben, hogy a közterület elnevezése megfelel-e a Magyarország helyi önkormányzatairól szóló törvény vonatkozó rendelkezéseinek. Ennek értelmében ugyanis helyi önkormányzat tulajdonában lévő közterület, illetve közintézmény nem viselheti

• olyan személy nevét, aki a XX. századi önkényuralmi politikai rendszerek megalapozásában, kiépítésében vagy fenntartásában részt vett, vagy
• olyan kifejezést vagy olyan szervezet nevét, amely a XX. századi önkényuralmi politikai rendszerre közvetlenül utal.

A törvényszék döntése ellen tiltakozik az MSZP, és a DK is.

Kiskapus megoldás

A helyi önkormányzatok tehát az MTA-tól kérhetnek állásfoglalást olyan esetekben, ha bizonytalanok egy régi közterület nevével kapcsolatban vagy újat neveznének el történelmi személyről. Az Akadémiának van egy egészen hosszú listája is a már megvizsgált elnevezésekről, ebben azonban Horn Gyula értelemszerűen nem szerepel, vele kapcsolatban ugyanis nem kértek állásfoglalást. 2022-ig, bár akkor sem önkormányzat felől érkezett a kérés.

Miután a főváros döntött a Horn Gyula sétányról, három magánszemély - köztük Felföldi Zoltán, a Magyar Nemzet publicistája - kért állásfoglalást az Akadémiától, mondván, megalapítják a Horn Gyula Emlékére Alapítványt.

A három magánszemély egy jogi kiskaput használt ki: míg közterület elnevezésekor a helyi önkormányzatoknak nem kötelességük, csak lehetőségük van arra, hogy kérjék az MTA állásfoglalását, civil szervezetek esetében törvény mondja ki, hogy ezt kötelező megtenni, amennyiben kétség merül fel a névadással kapcsolatban. Az MTA meg is vizsgálta esetükben Horn Gyulát, és úgy találták, „közismert életútja nem hagy kétséget afelől, hogy részt vett, sőt vezető szerepet vitt a XX. századi önkényuralmi rendszer kiépítésében és fenntartásában”. Magyarán civil szervezet nem viselheti Horn Gyula nevét. Később ezt az akadémiai döntést lobogtatták a sétány esetében is, mint hivatkozási alapot - teljesen alaptalanul.

Ahogy fentebb is írtuk, a Fővárosi Önkormányzatot sem ez, sem a kormányhivatal felszólításai nem hatották meg, a Fővárosi Törvényszék döntéséig ragaszkodtak a sétány nevéhez.

Amit lehet és amit nem

A Horn Gyula sétány kapcsán ismét felmerül a kérdés: mi alapján dől el, kiről/miről lehet, és kiről/miről tilos közterületet elnevezni?

Az MTA állásfoglalásait névügyben az elmúlt években számos kritika érte, miközben 2010 után átnevezési hullám söpört végig az országon. A helyi önkormányzatokról szóló 2011-es törvény ugyanis megtiltotta az önkényuralmi politikai rendszerekhez kapcsolódó utcanevek használatát, és az MTA-nak utalta ki a feladatot, hogy a vitás kérdésekben döntést hozzon. Csakhogy maguk a döntések is vitás helyzetekhez vezettek.