Amikor éjjel kinyílt a szibériai magánzárkája ajtaja, biztos volt benne, hogy kivégezni viszik

Szombaton először szerepelt élőben, közönség előtt Vlagyimir Kara-Murza orosz ellenzéki politikus, miután az augusztus elsejei fogolycsere révén kiszabadulhatott a szibériai börtönéből. Kara-Murza a prágai GLOBSEC biztonságpolitikai konferencia vendége volt, itt beszélt arról, hogyan került börtönbe, és hogy mennyire szürreálisnak élte meg az elmúlt hetek történéseit.

Mint a beszélgetés elején mondta, még pár héttel ezelőtt is azt gondolta, egy szibériai börtönben fog meghalni, de ahogy történelem során már többször kiderült, jó emberek összefogva erősebbek tudnak lenni, mint egy diktatúra.

Kara-Murzát a kétezertízes évek közepén kétszer is megmérgezték, minden gyanú szerint az orosz kormány állt a támadások mögött, melyek maradandó idegrendszeri károsodást is okoztak a politikusnál. Az Ukrajna elleni totális háború kezdetekor lett volna lehetősége elmenni az országból, de mint szombaton fogalmazott, mindig azt gondolta, egy orosz politikusnak Oroszországban a helye. Hozzátette, hisz abban, amit képvisel, és hogy hazája jobb jövőt érdemel, minthogy egy agresszív, gyilkos KGB-s vezette diktatúra alatt éljen. Ezért otthon maradt, és a háború első napjaiban többször is felszólalt a háború ellen, többek között a CNN-re is bejelentkezve.

Mint elmondta, a háború legelső időszakában még létezett nyomokban a független orosz sajtó: Putyin 25 év alatt az összes nagyobb újságot bedarálta, de kisebb rádiók, honlapok még működhettek akkor, ezeken érvelt a háború ellen Kara-Murza. A februári invázió után viszont az orosz cenzúra hamar sebességet váltott, és azóta semmiféle független sajtó nem maradt az országban. Kara-Murza szerint ezért is van az, hogy sok orosz tényleg nem tudja ma, mi történik Ukrajnában, mert csak és kizárólag a propaganda ér el hozzájuk.

Végül másfél hónappal később, 2022. április 11-én tartóztatták le: hazafelé vezetett moszkvai otthona felé, és látta ugyan, hogy követi egy fekete autó, de az ilyesmihez az orosz ellenzékiek hozzá voltak már szokva. Otthon azonban, ahogy állt be a társasház garázsába, egy furgonból hat fekete ruhás, eltakart arcú férfi rohanta meg. Annyi ideje volt, hogy ügyvédjének írjon, addigra már fel is tépték az autója ajtaját.

Kara-Murza most, szabadulása után a legnagyobb felelősségének azt tartja, hogy felszólaljon azon sok száz ember nevében, akik továbbra is politikai fogolyként vannak orosz börtönökben. Mint mondta, jelenleg több mint ezer embert tartanak bezárva politikai véleménye miatt az országban, ez több, mint a későszovjet időkben volt.

Kara-Murzát hivatalosan öt nyilvános beszéd elmondása miatt állították bíróság elé, és összesen 25 évet kapott miattuk. Az ítélethirdetés után az őt kísérő rendőr elmondása szerint meg is jegyezte neki, hogy jó beszédek lehettek. Az ellenzéki politikus szerint ugyanakkor a fő ok az volt, hogy annak idején segített az amerikai kormánynak a Magnyickij-törvény megalkotásában, ami révén a korrupció és emberi jogok megsértésében bűnös orosz szereplőket és családtagjaikat tudta szankcionálni az Egyesült Államok.

Kara-Murza szerint ugyanis ez fáj igazán a Putyin-körül elitnek, hogy többé nem követhetik a „Lopj Oroszországba, költs Nyugaton!” elvet,

azaz hogy miközben otthon a nyugati demokráciát gyalázzák, közben a lopott pénzükön előszeretettel veszik igénybe azokat a lehetőséget, melyeket a nyugati demokráciából és jogállamból is fakadnak. Szerinte ezért is mérgezhették meg kétszer, és világossá tették számára, hogy ez a fő vád vele szemben is, hogy az ügyében ugyanaz a bíró ítélkezett, aki annak idején a nagy adócsalást leleplező Szergej Magnyickij ügyvédet is elítélte. Ez a bíró volt az egyik első amúgy, akit az amerikaiak által bevezetett törvénnyel szankcionáltak. Kara-Murza kitért arra is, hogy hiába ezek a szankciók, még ma is bele lehet futni olyan hírekbe, hogy az orosz hadiipar valamelyik fontos szereplőjének gyereke például Milánóba kirándul a barátnőjével, ezért még van bőven dolguk ezzel.

Az ügyvédje a tárgyalás előtt azt mondta neki, hogy mivel három kiskorú gyereke van, maximum 24 évet kaphat az orosz jog szerint, ehhez képest 25 évre ítélték. Mint fogalmazott, azt érezte akkor, hogy jól végezte a dolgát, Putyin Oroszországában ez számít elismerésnek.

Idén júliusban már 11 hónapja volt egy magánzárkába zárva a szibériai Omszk városában lévő, híresen szigorú börtönben, amikor egyik nap érte jöttek az őrök, és elvitték egy irodába, ahol egy kitöltött kérvény várta, Putyinnak címezve, melyben beismerte minden bűnét és kegyelmet kért. Mint mesélte, elsőnek elnevette magát, mert azt hitte, ez valami vicc. De mondták az őrök, hogy írja alá. Erre viszont nem volt hajlandó, mert nem ismeri el Putyint legitim elnöknek, és mert nem követett el bűnt, amit bevallhatna, szemben azokkal, akik ezt a háborút megindították. Erre azt mondta az őr, hogy akkor ezt adja írásba, és írja alá. Erre hajlandó volt örömmel, de aztán napokig nem volt újabb fejlemény.

Öt nappal később, július 28-án aztán éjjel háromkor ismét érte jöttek. Meg volt győződve róla, hogy ki fogják végezni, hiszen az ilyesmit mindig éjjel intézik. Később, a repülőn a fogolycserében érintett többiekkel beszélve, ők is azt mondták, hogy ugyanezt gondolták. Helyette az omszki reptérre vitték, ami szürreális élmény volt a két és fél éve börtönben, 11 hónapja pedig magánzárkában lévő Kara-Murzának: hirtelen hétköznapi utasok, családok, gyerekek között találta magát. Moszkvába repültek, három óra volt az út. Ide még börtönvonattal hozták Moszkvából, ami három hétig tartott. Ekkor már sejtette, hogy nem végzik ki, de nem tudta, mire készülnek. Moszkva legismertebb börtönébe viszik, ahol gondolta, esetleg valami új bűntetőügyet nyitnak meg ellene.

Elmondása szerint rendkívül kafkai volt az egész. Megkérdezte például a börtönparancsnokot, hogy hova hozták, aki csak mosolygott, majd amikor Kara-Murza megkérte, hogy legalább a családját értesítsék az átszállításról, hiszen ez jogilag is jár neki, a börtönparancsnok annyit mondott, hogy Vlagyimir Vlagyimirovics, még Omszkban vagyunk.

A moszkvai börtön amúgy ötcsillagos hotelnek tűnt a kétszer háromméteres szibériai cellához képest, ahol szinte egész nap csak a falat bámulhatta, napi másfél órára engedték csak ki. Öt napig volt a moszkvai börtönben, de semmit nem mondtak neki, míg nem augusztus elseje reggel a börtönigazgató-helyettes ment hozzá, hogy 10 perc és indulnak. Civil ruhás, balaklavával eltakart arcú FSZB-egység várta, és egy buszhoz kísérték. A sötétített üvegű buszra felszállva látta, hogy minden sorban ül egy eltakart arcú FSZB-s, és

„mindegyikük mellett láttam egy barátot, egy kollégát, egy másik politikai foglyot”.

Ők mind az ország különböző régióban lévő börtönökben voltak szétszórva. Mint elmondta, ekkor értette, hogy egyetlen oka lehet, hogy itt lehet: el fogják őket cserélni.

Letartóztatása után a felesége a BBC-nek azt mondta, hogy gyűlöli és szereti a férjét a hihetetlen integritásáért, és hogy megmutatta, nem szabad félni a gonosszal szemben. De a mély tisztelete és csodálata mellett úgy érzi, meg is tudná ölni. Szombaton arra a kérdésre, hogy megbocsátott-e már a felesége, Kara-Murza elmondta, hogy 25 kilót fogyott a börtönben, így a felesége úgy döntött, előbb feltáplálja, addig nem bántja.

A busz végül arra a moszkvai reptérre vitte őket, ahonnan a kormányzati gépek szoktak indulni. Mint fogalmazott, ekkor már nem nagyon tudta értelmével felfogni a történéseket, túlságosan szürreális volt minden. Törökországba vitték őket, a gépen már beszélgettek is egymással a szabaduló politikai foglyok. És amikor azt hitte, már nem lehet szürreálisabb az egész, a török reptéren odament hozzá egy amerikai diplomata, hogy az Egyesült Államok elnöke szeretne vele telefonon beszélni. Kara-Murza elmondása szerint itt adta fel, hogy megértse, mi történik. A beszélgetésről elmondta, hogy két és fél éve nem szólalt meg angolul, ezért csak kapkodott a szavak után. Igaz, oroszul se nagyon szólalt meg ebben az időszakban, tette még hozzá.