Tavaly októberben adott be munkaügyi keresetet a budapesti Kölcsey Ferenc Gimnázium öt tanára, akiket a tankerületi központ rendkívüli felmentéssel bocsátott el. Alapjogi és munkaügyi érvekkel támasztották alá, miért volt jogellenes, diszkriminatív, aránytalan és szabálytalan az elbocsátásuk. Márciusban Fazekas Csaba igazgatót tanúként idézte a bíróság. Ő az elbocsátások idején a Facebookon arról írt, hogy a tanárok kirúgása súlyosan sértette a diákok tanuláshoz való jogát, majd kiállt a menesztettek mellett. A minisztérium júliusban elutasította Fazekas pályázatát.
Fazekas Csaba most öregdiákként, azzal, hogy a „Kölcsey hagyományai szerint az évnyitó ünnepélyen mindig jelen van és szót kap egy korábbi diák”, az alábbi tanévnyitó beszédet írta:
„Kedves Kölcseysek!
Több, mint 40 éve voltam Kölcsey-diák, 36 évvel ezelőtt tértem vissza tanárként, s azóta minden évnyitón itt voltam: előbb mint osztályfőnök, aztán mint igazgatóhelyettes, később mint igazgató.
B osztályos voltam. Ez akkoriban francia tagozatként működött. Aki angolul szeretett volna jól megtanulni, az a szomszédos kerületbe, a Madách Gimnáziumba igyekezett bejutni. A Kölcsey és a Madách is a nyelvoktatás fellegvárai voltak abban a korban, amikor két tanítási nyelvű képzés még csak egyetlen iskolában, s ott is csak orosz nyelvből működött.
A Kölcseyt és a Madáchot a mai napon – egyébként további, vidéki és fővárosi iskolákkal is – megint együtt emlegethetjük. Mindkét iskola igazgató nélkül maradt (megfosztották az igazgatójától).
Én nem tudok elképzelni olyan helyzetet, amikor jó az, ha nincs – akár csak egy évre megbízott – vezetője egy szervezetnek. A vezető hiánya bizonytalanságérzetet kelthet, márpedig mi, emberek nagyon nem szeretjük a bizonytalanságot. Amikor sok-sok körülmény bizonytalan, amikor azt halljuk, hogy vészhelyzetben élünk, akkor különösen fontos, hogy azokon a helyeken, azokban a közösségekben, ahol otthon érezzük magunkat, legalább ott érezhessünk biztonságot.
Az iskolaigazgatók ezért dolgoznak azon, hogy a sokszor emlegetett „jó légkör” szinte azonnal érezhető, szinte tapintható legyen, amikor valaki belép az iskolába.
Szeretném, ha világosan értenétek, hogy a Madách igazgatója is ezen értékrend szerint döntött úgy, hogy az iskolai honlapon közétett tájékoztatással igyekszik megnyugtatni a diákokat, hogy a mobiltelefonok iskolán belüli birtoklásával kapcsolatban a gimnázium tanárai bölcsen, a pedagógiai céljaiknak megfelelően fognak eljárni. A tájékoztató szöveg a diákoknak szól, az ő megnyugtatásukat szolgálja, nem proklamáció, nem a friss jogszabály elutasítása.
Kérem, tegyétek el magatoknak tanulságként, hogy ilyen esetekben meg kell kérdezni a történetben érintettet, hogy mi volt a szándéka, mit miért csinált.
Nem szabad azonnali szankciókat alkalmazni, mert azok indulatokból születnek, s nem előzi meg őket a tájékozódás és a mérlegelés. S ami még ennél is célravezetőbb stratégia: meg kell próbálni megelőzni a bajt. Amikor új szabályokat alkotunk, a döntéseket úgy kell elkészíteni, hogy megkérdezzük velük kapcsolatban az érintetteket. Az a legjobb, ha szándékosan olyanokat is megkérdünk, akikről jól tudjuk, hogy a miénktől eltérő véleményt képviselnek, mert így tudunk már előzetesen bölcsen mérlegelni az új szabályokról a lehetséges következményekkel is számolva.
Két évvel korábban, 2022 őszén hasonló tanulságokat vonhattunk le itt, a Kölcseyben egy fájó történetből. A döntéshozó akkor sem tájékozódott, nem kért véleményeket, saját feje szerint gondolkodva kirúgott öt pedagógust. Nem kérdezték meg előtte az érintetteket, hogy milyen céllal és szándékkal jelentettek polgári engedetlenséget, nem tájékozódtak, hogy valóban nem dolgoztak-e, és nem kérdezték meg az akkori igazgató, az én véleményemet.
Értsük világosan: én azért nem lehetek a továbbiakban a Kölcsey igazgatója (szerencsére, a tanára azért lehetek), mert kiálltam az elbocsátott kollégáim mellett, s mert kritikus véleményt fogalmaztam meg több ízben az oktatásirányításról.
Többször elmondtam az előző években: tetteinkért vállalni kell a felelősséget. Most is ezt mondom, s emelt fővel vállalom is, amit mondtam és tettem, s vállalom mindazt, ami ebből következik. Hiszek ugyanis abban, hogy hangot kell adnunk a véleményünknek. Hiszek az értelmes kommunikációban, a konstruktív vitában, a különböző nézőpontok megismerésének a fontosságában. Kérem, Ti is higgyetek ezekben.
Befejezésül, hogy legyen ez is teljesen világos: szeretném egyértelműsíteni, hogy kiállok a Madách Gimnázium igazgatójáért, az általa és az egész iskolaközösség által képviselt értékrendért.
Az elmondottak szerves részeként fogadjátok a Kölcsey-dalt, Draskóczi Ágnes költő és Medenczi Román zeneszerző kollégáim alkotását, s mondjátok vagy énekeljétek a refrén sorait: »Kölcseysek együtt, korlátaink győzzük, érlelő évekkel hitünk ne veszítsük.«”
A tanévnyitón egyébként tanári visszajelzésekből szerkesztett beszédben értékelték Fazekas eddigi munkáját: