Papszemle: Bese Gergő a hét címlaparca
Az imént az irodaházunk recepciósa kezembe nyomta két független közéleti hetilap (hány ilyen van még?) friss számát, hogy itt a posta. Mindkét címlap Bese Gergő és a Fidesz viszonyát ábrázolja pusztító szóviccek kíséretében.
A Narancs keserű hangvételű szerkesztőségi cikket pakol a címlap mögé: „Mindkettő, előbb Balog, most Bese (még előbb Szájer József, még előbb az anyánk összes NER-es kínja) a rendszer hamisságának váltak a jelképeivé. Hármójukat nyugodtan fel lehetne pakolni egy egész szoborcsoport élére a Gellért-hegy tetejére, a talpazatukra egy minden eddiginél nagyobb és művészibb keresztet biggyesztve, s akár rovásírással is ki lehetne oda írni, hogy ez itt a gátlástalan hazudozás szobra. Akkor sem történne semmi az égvilágon.”
A HVG pedig arról írt összefoglalót, szintén a korábbi ügyeket is felelevenítve, hogy súlyos hitelességi válságba került a magyar egyházak többsége, nem függetlenül attól, hogy kevesen álltak ellen a kísértésnek: kifizetődő a „szent ügyek” szolgálatát Orbán politikai hatalmához kötni.
Szintén a HVG-ben Tóta W. Árpád arról írt publit, hogy Orbán óhaja (bele kell állni a vitákba!) Bese-ügyben nem válik valóra, az általa épített médiabirodalom nem kardoskodik. „Ja, hát másból kellett volna építeni. De ez volt kéznél. Amolyan földrajzi meghatározottság ez. Egyiptomban homokkőből, Skandináviában fenyőfából építették a házakat. A Fidesznél pedig ez az anyag áll rendelkezésre korlátlanul: a szar. Nincs egy szerkesztőség, ahol azt mondanák, hogy ejnye no, hát a Gergő atya seggéről beszél az egész ország, tehát írjuk meg, mi történt, és mentsük a menthetőt: a saját hitelünket és becsületünket. Nincs ehhez már képesség, bátorság, ész és erő. Idáig épült le a birodalom.”
De amúgy vannak más hetilapok is ám!
