A dunai árvíz másik arca: kommandósok, szexhajó és macskatolvaj macskamentők

ÉLET
szeptember 17., 20:17

“Ide nem jön be a víz, nekem csak az állatvédőkkel szemben kell védekeznem. Tizenegy macskamentő gyűlt össze tegnap itt a ház előtt, hogy kimentsék a macskáimat. Ahelyett, hogy embereket mentettek volna. Alig tudtam elkergetni őket"

- magyarázza János, a népszigeti Kecskés Ember villogó szemmel, miután megkérdezem tőle, hogy megy az árvízi védekezés. Ritka jelenség ugyan a macskamentő-ellenes kirohanás, de János esetében némileg érthetővé teszi, hogy egy önkéntes macskamentő nem sokkal korábban ellopta a háza előtt sétálgató egyik kijárós macskáját. János feje egészen céklaszínűvé válik, amikor felidézi, hogy miután kiposztolta a Facebookra a dolgot, a kissé még kábult macskát másnap reggel ott találta a népszigeti háza kerítése mellett. De a macskának nemcsak a tudatállapota változott meg: János az első vakarászás közben szúrta ki, hogy a hasán immár nem egy, hanem két heg húzódik. Az Ismeretlen ugyanis villámgyorsan ivartalaníttatta szegényt, jóllehet az áldozat már rég ki volt miskárolva.

Aki járt életében a Népszigeten, szinte biztosan ismeri Jánost, de az állatseregletét mindenképpen. A félsziget északi bejáratánál, a vasúti híd szomszédjában elterülő, a MÁV-hoz tartozó telken először kecskéket kezdett tartani, még a hetvenes évek közepén, aztán jött a többi állat, a kutyák, macskák, mindenféle baromfik és beszélő papagájok, hogy mostanra szabályos állatparkká- és -simogatóvá fejlessze a kertet.

Mivel a macskái úgyis kijártak, János a kerítésen kívülre kitett pár fából és pozdorjalemezből ácsolt dobozt macskavárnak, kicsit az isztambuli utcákon látható macskaházikók mintájára. A macskavédők ezek mellől próbálták elragadni a haverjait. János ezért most “A CICÁKAT TILOS ELVINNI!!! ÁLLATPARK TULAJDONA!” feliratokat szögezett a macskalakótelepre.

Ki tudja, mikor hallottam volna János remek állatvédős sztorijait, ha nincs árvíz, nekem pedig nem jut emiatt eszembe, hogy beugorjak a Népszigeten lakó, a kertjét a környékbeli kisgyerekesek örömére állatparkká átalakító haveromhoz. Jánost és az állatait a 850 centis vízállástól sem kell félteni, mert a telek, ahol lakik, a vasúti híd töltése mellett, az egész Népsziget legmagasabban fekvő pontja, így még a 2013-as árvízkor is szárazon maradt.

A dunai árvízről szinte mindenki abban a fajsúlyos témáknak tartogatott borús-suttogós tónusban szokott értekezni, ahogy Czigány György közvetítette Antall József temetését. Szinte mindenki, kivéve azokat, akik tényleg sok időt töltenek a folyón, mert az árvíz nekik nem egyszerűen természetes, hanem a ritkasága miatt egyben direkte ünnepi alkalom, amikor a folyó kicsit átrendezi és élettel tölti meg az árterét. A folyamat közben ráadásul időnként vicces dolgok szoktak történni. A folyó valódi használói közül csak azok nem jókedvűek ilyenkor, akik illegális vagyongyarapítás végett vagy egyszerű hülyeségből a hullámtérbe építkeztek. Veszélyben csak az ő javaik vannak, hiszen a Duna-parti települések lakóit egyébként jó minőségű gátrendszerek védik.

Ennek megfelelően a szokottnál is lelkesebben húztam a gázt kedden délelőtt, Újpest felé robogózva.

Az árvíz pár napra például azt is megmutatja, milyen szuper helyek lehetnének a budapesti pataktorkolatok, ha a patakok nem lebetonozott kanálisok lennének. Az első megállóhelyem ennek megfelelően a Szilas patak torkolata volt Újpesten, Budapest északi határán. A mederben most a dunai befolyótól kétszáz méterre, a Váci útnál is 2-3 méteres a víz, ami már olyan lelkesen nyaldossa a part menti növényzetet, mint egyszeri miniszterelnök a szája szélét.

A Flotilla, vagyis a folyami haditengerészet laktanyájának kerítése mellett leballagok a dunai torkolatig. Közben bekukkantok a kerítésen, hogy megfigyeljem a benti nyüzsgést. A Dunai Flotilla bázison azonban egy lelket sem látok. De tényleg senkit, csak a némán lebegő kisebb-nagyobb hadihajókat. Mintha valami titokzatos járvány tette volna néptelenné a helyet. Aztán mozgást látok a háttérben, a víztől távolabbi részen. Hát ott vannak a katonák, egyenruhában, alakzatban masírozva, ezért nem volt lélek sem a parton. “Mi az istenért végeznek ilyenkor alaki gyakorlatokat?” Máris megkapom a valószínű választ: a katonák közeléből autókonvoj indul el, benne egy kormánypolitikusra utaló, kék villogós Volkswagen kisbusszal. “Szóval élőzés volt vagy sima Facebook-videó-forgatás” - állapítom meg, és csörtetek tovább.

Csatlakozz a Körhöz, és olvass tovább!

Légy része a közösségünknek, segítsd az újság működését!

Már tagja vagy a Körnek? Itt tudsz belépni.