„Miniszterelnök Úr! A kulturális alappal azokat a művészeti tevékenységeket kell finanszírozni, amelyek nélkül szegényebb volna a magyar kultúra, de erre a finanszírozásra senki nem képes” - ezt Fekete György mondta Antall Józsefnek, amikor Nemzeti Kulturális Alap létrehozása mellett lobbizott.

Ő lett az NKA alapító elnöke, aki a hősidőkre így emlékezett: „Amikor létrejött a Nemzeti Kulturális Alap, Mádl Ferenc akkori művelődési és közoktatási miniszter összehívott a Néprajzi Múzeumban egy több száz fős konferenciát. Az összes Magyarországon létező és ismert kulturális és művészeti szervezet képviselője jelen volt az eseményen. A miniszter itt adott felhatalmazást arra, hogy a bizottság és a kollégiumok tagjainak a felét a szakmai szervezetek válasszák, a másik felére pedig javaslatokat tegyenek. Mádl Ferenc viszont egyetlen kurátor vagy bizottsági tag személyéhez sem ragaszkodott, lényegében a társadalmi szervezetekre bízta a teljes képviseletet az NKA-ban. Micsoda örökség ez! Mint ahogyan az is, hogy az alap pályázati rendszere, a megítélt pénzek és létrejövő produkciók - legyen szó bármilyen műfajról – nem pártoskodtak.”

Valóban, micsoda örökség! Ha most megnézzük az NKA Színházművészet Kollégiumát, akkor az alábbi kép tárul elénk.

A szakmai szervezetek által delegált személy: