Újjáépítik a Lázár János kastélya felé vezető utat
szeptember 03., 09:43
Lázár Jánosnak olyan Tisza István-idézet előtt sikerült pózolnia a geszti kastélyban, amit mintha egyenesen neki címeztek volna 1905-ből
A Békés megyei Geszten lévő Tisza-kastélyban tartja kihelyezett ülését a kormány, azt is mondhatjuk, hogy Lázár János mintegy meghívta magához a kabinetet. (Egyébként az Egy magyar nábobot is ihlető szabadkígyósi kastély még impozánsabb, de hát a Tisza családnak volt számottevő múltja a magyar politika történetében, nem a Wenckheimeknek.)
A kormányülésről Orbán Viktor oldalán közzétett fotók egyikén a szinte házigazda Lázár – aki Csanád-csongrádi képviselő létére meglehetős nagy figyelemmel kísérte az észak-békési faluban lévő kastély felújítását – egy Tisza István-idézet előtt szerepel. A családi címerben lévő latin Persevero szó (jelentése: rendületlenül kitartok) előtt az alábbi néhány sor olvasható:
„erőnkből, lelkünkből kell áldoznunk, dolgoznunk kell azon, hogy embertársainkat (…) segítsük. Barátai, tanácsadói, vezetői kell hogy legyünk a körülöttünk lakó népnek.”
Szép szavak ezek, büszkeség előttük pózolni, nemde?
Csak van egy kis baj. Illetve kettő. Az egyik, hogy az idézet eleve nem pontosan került ki a falra. Ez a rész ugyanis eredetileg így szól:
„erőnkből, lelkünkből kell áldoznunk, dolgoznunk kell azon, hogy embertársainkat, kik nálunk annyival sanyarúbb körülmények közé születtek, segítsük. Barátai, tanácsadói, vezetői kell hogy legyünk a körülöttünk lakó népnek,”
Látszik a különbség, nem? Egyfelől valami furcsaság miatt kimaradt a „sanyarúbb körülmények” között élőkre utalás, másfelől a „népnek” után nem pont jön, hanem vessző. A szöveg ugyanis folytatódik, többek között azzal, hogy „részt kell vennünk a közhasznú társadalmi mozgalmakban”.
De még érdekesebb maga a tágabb szövegkörnyezet, amiből ezt az idézetet kiragadták. Ebben az 1905. november 14-én a fiának írt levélben ugyanis Tisza István az idézetet tartalmazó részt így kezdi:
„Miután aránylag szerencsés anyagi viszonyok közé születtél, tartozol (...) Mind azon kötelességet teljesíteni, melyeket általában a vagyon, különlegesen pedig a földbirtok ró ránk a társadalmi élet minden vonatkozásában. Szegényeknek és közcéloknak anyagi segélyezése e kötelességeink legkisebbike: erőnkből, lelkünkből kell áldoznunk, dolgoznunk kell azon, hogy embertársainkat, kik nálunk annyival sanyarúbb körülmények közé születtek, segítsük. Barátai, tanácsadói, vezetői kell hogy legyünk a körülöttünk lakó népnek”,
hogy csak a falra írt idézetig folytassam.
Nos, ha Lázár János nem is született aránylag szerencsés anyagi viszonyok közé, mára a magyar parlament egyik legnagyobb földesura, Batidán kastélya áll, és nagy mázlijára épp ott építik újjá az utat is. Szóval majdnem százhúsz év távlatából akár neki szóló üzenetként is érthetné, hogy általában a vagyon, különlegesen pedig a földbirtok terheket is ró az emberre, a szociális gondoskodás terheit. Ezen a téren van hová fejlődnie, hiszen már a NER első évében kifejtette: „akinek nincs semmije, az annyit is ér (...) Aki nem vitte semmire az életben, az annyit is ér”.
Igaz, akkor még nem volt kastélyos-kétszáz hektáros nagybirtokos.