Egymásnak ugrott az Észak-Kaukázus két legerősebb embere, Putyinnak is főhet a feje a vérbosszús fenyegetés miatt

külföld
október 15., 15:59

Dagesztán „első számú díszpolgárává” avatták hétfőn Szulejman Kerimov milliárdos szenátort „a köztársaság szociális-gazdasági fejlődésében vállalt kiemelkedő szerepéért és rendkívül aktív jótékonysági tevékenységéért”. Maga a kitüntetett nem vett részt az eseményen – felesége helyettesítette –, amelyre Mahacskalában, az Oroszországhoz tartozó észak-kaukázusi köztársaság székvárosában került sor.

Hogy „első számú” díszpolgárnak lenni Dagesztánban mit jelent, milyen privilégiumokkal vagy kötelezettségekkel jár, az nagyjából mellékes, érdekesebb, hogy mi áll az ünnepélyes aktus hátterében. A fejleménynek számos előzménye van, az utolsó az, hogy néhány nappal korábban Ramzan Kadirov, a szomszédos Csecsenföld „elnöke” vérbosszút hirdetett Kerimov ellen. Kadirov azzal vádolja Kerimovot, a legtehetősebb oroszországi oligarchák egyikét – és két másik, szintén dagesztáni illetőségű Állami Duma-képviselőt, Bekhan Barahojevet és Rizvan Kurbanovot –, hogy szó szerint meg akartak és akarnak tőle szabadulni, ezért bérgyilkosokat fogadtak.

Kerimov egyelőre semmilyen módon nem kommentálta mindezt, Kadirovval ellentétben ő amúgy sem haknizza magát agyon a nyilvánosság előtt, de az nyilvánvaló, hogy az észak-kaukázusi régió két legerősebb embere feszült egymásnak hirtelen. Ezt jelzi a kitüntetésen túl, hogy fontosnak tartotta a megszólalást Szergej Melikov, Dagesztán elnöke is, aki azt mondta, a köztársaság mindig támogatni fogja Kerimovot a nehéz percekben, ha szüksége lesz erre.

photo_camera A nem túl gyakran fotózható Szulejman Kerimov (Erdogan török elnök jobbján) 2015 szeptemberében Moszkvában, az orosz főváros nagymecsetjének átadásán Fotó: ALEXEI DRUZHININ/AFP

Hogy Ramzan Kadirov kicsoda, azt minden olvasónk tudja, hogy kicsoda Kerimov, azt talán kevésbé, noha egy bő évtizeddel ezelőtt sokat forgott a neve a magyar sajtóban. A lezg nemzetiségű milliárdos volt az, aki 2011-ben megvásárolta az akkortájt a legkeresettebb magyar futballistának számító Dzsudzsák Balázs játékjogát a PSV Eindhoventől. Orosz oligarchák sokaságának támadt kedve az ezredforduló után a labdarúgáshoz, ezek egyikeként Kerimov célja az lett volna, hogy stabil Bajnokok Ligája-szereplőt csináljon a jó nevű Anzsi Mahacskalából. Evégett Dzsudzsákon és orosz válogatott játékosok során túl olyan szupersztárokat szerződtetett, mint a fénykorukon túljutott Roberto Carlos vagy Samuel Eto'o. A projekt pár év alatt bedőlt, az Anzsi nem jutott el a BL-be soha, hamarosan kiesett az orosz élvonalból, 2022-ben pedig meg is szűnt létezni, épp idén érkeztek hírek esetleges feltámasztásáról.

Kerimov hiába tűnt el a szélesebb körű nemzetközi érdeklődés homlokteréből, él és virul, annyira, hogy a Forbes becslése szerint 2024 áprilisában 10,7 milliárd dollárra rúgott a vagyona. Ezzel a leggazdagabb oroszok legszűkebb körébe per pillanat nem fér be – noha korábban sokszor volt top 10-es –, de egy kétkezi Mészáros Lőrincnek például semmi esélye vele szemben. Tény, hogy neki sem tett jót, hogy felkerült az Egyesült Államok és az Európai Unió szankciós listáira, ám hasznára van, hogy a legfelsőbb politikai körökkel jó viszonyt ápol. Ennek okán az ebben a cikkben tárgyalt konfliktus alapjául szolgáló Wildberries-ügyletet – mindjárt jönnek a részletek – állítólag személyesen Vlagyimir Putyin hagyta jóvá.

Ez az, ami miatt különösen pikánsnak, a központi hatalom szemszögéből nézve is veszélyesnek látszik a kibontakozó Kadirov–Kerimov-balhé. Ami egyelőre csak a szavak, az üzengetések-elhallgatások szintjén folyik, de ha bármelyik főszereplőnek baja esne – ez bérgyilkosságok megrendelése vagy vérbosszúk meghirdetése következtében előfordulhat –, az könnyen vezethetne véres-fegyveres konfliktushoz, ad absurdum, lokális összecsapásokhoz is az eleve puskaporos hordónak számító Észak-Kaukázusban. Mármost ha van valami, ami a totális orosz–ukrán háború közepette nem hiányzik a Putyin-rezsimnek, az egy ilyen fejlemény. Hogy a kedélyek csillapítása érdekében tesznek-e valamit, és ha igen, mit, arról semmi sem tudható, Dmitrij Peszkov elnöki szóvivő hárítja a vonatkozó kérdéseket, mondván, olyan ügyről van szó, ami nem tartozik rájuk.

photo_camera Ramzan Kadirov csecsen nagyfőnök intelligens arckifejezést magára erőltetve hallgatja a nála is nagyobb főnök intelmeit 2024 augusztusában Groznijban Fotó: Vjacseszlav Prokofjev/AFP

Ehhez képest Igor Ejdman elemző a Voice of America témába vágó cikkében úgy értékelte, hasonló kollízióra a Prigozsin-lázadás óta nem volt példa Oroszországban, ráadásul indokolt a helyzet további eszkalációjára számítani.

Az ügy tehát egy egyszerű, igaz, oroszországi léptékkel is jelentősnek tekinthető üzleti bejelentéssel kezdődött nyár elején: kiderült, hogy a legnagyobb orosz online kereskedés, a Wildberries fuzionál a saját területén szintén piacvezető reklámcéggel, a Russ-szal. Rövidesen kiderült, e mögött a biznisz mögött nemcsak sok-sok pénz van – pláne nem csupán racionalitás –, hanem rengeteg politika, intrika, (nemzetiségi) ellentét, ármány és (talán még) szerelem is. Valamint kalandorkodás és vér, sőt két halott bónuszként. Eddig.

De mi történt valójában? És mi köze az egészhez az üzleti ügyekkel ritkábban összefüggésbe hozott Kadirovnak? Mi vezetett ahhoz, hogy néhány hete két embert agyonlőttek Moszkva kellős közepén?

Csatlakozz a Körhöz, és olvass tovább!

Légy része a közösségünknek, segítsd az újság működését!

Már tagja vagy a Körnek? Itt tudsz belépni.