Orbán Viktor „a sors kezét” látja abban, hogy hat évvel ezelőtt éppen Kirgizisztánban vették fel Magyarországot a Türk Tanácsba – erről beszélt a miniszterelnök a közép-ázsiai országban a Magyar Nemzet írása szerint. Mondjuk furcsa, hogy a sors kezéről beszél, hiszen leginkább az ő keze volt benne, amikor 2018-ban titkolózva utazott Biskekbe azzal, hogy a Nomád Világjátékok megnyitójára megy, hogy aztán a helyi sajtóból kiderüljön, valójában egy hivatalos úton vesz részt és csatlakoztatja Magyarországot az ázsiai szervezethez. De nem a sorsozás volt a legmeredekebb orbáni megszólalás az idei tanácsülésen.

Orbán azt is mondta, hogy a „magyar egy olyan nép, amely a békében jó, a háborúban kevésbé. Békében tudunk jól teljesíteni, és örülünk, hogy Kirgizisztán is a béke oldalán áll, s így mindketten tagjai vagyunk a globális békepárti többségnek, és dolgozunk is meg imádkozunk is azért, hogy a béke minél hamarabb elérkezzen”.

Ez – azaz, hogy békében vagyunk jók, nem a háborúban – ismerős lehet valahonnan. Kósa Lajos, az október 23-a számos fideszes áldozatának egyike fogalmazott hasonlóan. „Nyugodtan megállapíthatjuk, hogy a békét meg tudjuk nyerni, a háborút, azt nem. Számtalan küzdelmet folytattunk a szabadságunkért, Rákóczitól kezdve egészen 1956-ig, és látszólag ugyan elbuktuk ezeket a küzdelmeket, de az utána következő békét, a szatmári békétől kezdve a kádári konszolidációig úgy-ahogy megnyertük” – fogalmazott Kósa.