Változó vadon: csodálatos, búbánatos természetfilm készült a legszomorúbb állatról, vagyis az apáról, akitől elköltöznek a gyerekei

Török Zoltán 2011-ben akkorát robbantott a Vad Magyarországgal, hogy természetfilm létére az lett az év legnézettebb magyar mozifilmje, a rendező-operatőr Török pedig egycsapásra az új Homoki-Nagy István. A kétezres évek vége óta Svédországban élő filmes azzal hódította meg a magyar közönséget, hogy olyan egész estés természetfilmet forgatott, ami nem egyszerűen bravúros, Instagram-kompatibilis állatos videóklipek füzére volt, mint a legtöbb kortárs versenytársa, hanem úgy tudta behúzni a nézőit, mint egy játékfilm. Lebilincselő történetmeséléssel, az egész filmen átívelő narratívával, játékfilmes látványvilággal és olyan főhősökkel, akikkel azonosulni lehetett. Mindezt anélkül, hogy a szerethető állathősök megteremtése végett a debil antropomorfizálás csapdájába esett volna.

A Vad Magyarországnak egy rakás gímszarvas, egy saspár, egy lelkes vidra és rengeteg kanos balin voltak a főszereplői. A tíz évvel későbbi Vadlovaké egy Hortobágyon felnövekvő kiscsikó. A most mozikba kerülő Változó vadoné pedig - gondolhatná az ember - egyes állatok helyett egy egész bioszféra, vagyis Török választott hazája, Svédország. Pontosabban a külvilág által szinte érintetlen földi ősparadicsomnak képzelt, a valóságban azonban a klímaváltozás, az erdőgazdálkodás és a mohó emberek által igencsak megtépázott svéd táj, az azt alkotó növényekkel és állatokkal együtt - mivel a rendező, bár lelkes gombász, a gombáknak ezúttal nem osztott lapot.

De az már a film első másodpercei után kiderült, hogy a svéd táj lakói közül ezúttal az emberek is fontos epizódszerepet kapnak. Nem random skandinávok, hanem a Török család tagjai, az anya, az apa és két tizenéves lányuk. A film narratív kerete ugyanis az, hogy a rendező, aki Svédországba költözése óta járja a tájat gyalog, korcsolyával, sífutóléccel és kajakkal, néha egyedül, néha meg a családjával együtt, fogja magát és újra végiglátogatja a kedvenc helyeit, hogy lecsekkolja, mi változott azóta, hogy 15 éve ideköltöztek.

Török filmjeiben az is jó, hogy miközben mindig kapunk valamilyen Nagy Képet, az egy rakás irtó vicces vagy érdekes Kis Képből áll össze. A Vad Magyarország például arra a kissé partikulkárisnak tűnő kérdésre is válaszolt, hogy mit csinál az egyszeri dolmányos varjú, ha épp rászállna vacsorázni egy ínycsiklandó, döglött rackajuhra, de egy sast talál a vacsora tetején?

Ellenzéki mozgalmat alapít, és hülye utcai performance-okkal járatja le magát? Odahívja öt barátját, katonai gyakorlóba öltöznek és Védvarjú néven masírozni kezdenek? Sasellenes publicisztikát ír a Magyar Hírlapba? Egyiket sem! Hanem elkezdi piszkálni a sast, sőt a csőrével megpróbálja kihúzkodni az evezőtollait.