Az FDP összes minisztere lemondott, hivatalosan is szétesett a német kormánykoalíció
2024 november 07., 00:38
A francia törvényhozás megbuktatta a kormányt, amit az eurózóna is megérezhet
Kevesebb mint három hónappal beiktatása után elbukott a bizalmatlansági indítványon a Michel Barnier vezette centrista-konzervatív francia kormány. Szerdán este 311 képviselő szavazott igennel az indítványra, miközben annak sikeréhez 298 szavazat is elegendő lett volna. Az indítványt, amelyikről végül szavaztak, a baloldal nyújtotta be.
Szeptember eleji miniszterelnöki kinevezése után Barnier úgy fogalmazott, hogy prioritása a francia költségvetési hiány csökkentése és az ország pénzügyeinek rendbetétele. Ennek érdekében olyan költségvetést javasolt, amely 60 milliárd eurós adóemelést és kiadáscsökkentést tartalmaz. A célja az volt, hogy az idén az előrejelzések szerint 6 százalék feletti költségvetési hiányt jövőre 5 százalékra csökkentse.
Mi nem tetszett a francia törvényhozóknak?
A pártok azt követően nyújtották be bizalmatlansági indítványaikat, hogy Barnier hétfőn kijelentette, hogy szavazás nélkül próbálja keresztülvinni a parlamenten a költségvetést.
Barniernek azért volt szüksége a parlamenti szavazás megkerülésére, mert a miniszterelnök hiába tett a szavazatok megszerzésének reményében engedményeket a kormányt kívülről támogató Marine Le Pennek, a Nemzeti Tömörülés bejelentette, hogy nem támogatja a Bernier javaslatát, ami így nem kapott volna elegendő szavazatot ahhoz, hogy átmenjen.
Az alkotmány értelmében a kormány parlamenti jóváhagyás nélkül is hozhat ugyan törvényeket, a képviselők viszont ilyen esetben bizalmatlansági indítványt nyújthatnak be a kormány ellen, amelyről 48 órán belül szavaznak is. Ha a szavazás sikeres, a kormány megbukik. A francia belpolitika finomságait leegyszerűsítve lényegében ez történt ma Franciaországban.
A költségvetés keresztülviteléről szóló döntés miatt a bal- és a szélsőjobboldal is bizalmatlansági indítványt nyújtott be hétfőn a Barnier-kormány ellen, ezek közül a baloldalét tárgyalta szerda délután a francia törvényhozás.
A Barnier vezette lett az első francia kormány, amelyet 1962 óta bizalmatlansági szavazás buktatott meg.
A Marine Le Pen-féle szélsőjobboldali Nemzeti Tömörülés (RN) törvényhozói és a baloldal együttesen elegendő szavazattal rendelkeztek Barnier megbuktatásához, Le Pen ráadásul már a szavazás előtt megerősítette, hogy pártja meg fogja szavazni a baloldali koalíció bizalmatlansági indítványát.
A remegő lábakon tántorgó kormány végleg megbicsaklott
Már előzetesen is minden jel arra utalt, hogy gyorsan véget ér a szeptemberben kinevezett Barnier hatalma.
Az EP-választások utáni előrehozott választások óta a francia Nemzetgyűlés három, nagyjából azonos méretű blokkra szakadt, amelyek közül egyik sem hajlandó együttműködni, ebben egészen hasonlít a fővárosi közgyűlésünkre, annyi különbséggel, hogy a franciáknál viszonylag egyértelműen meghatározható, hogy baloldali, jobbközép és szélsőjobb blokkokról van szó.
Barnier kisebbségi kormánya Le Pen külső támogatására támaszkodott a túlélése érdekében. A költségvetési törvényjavaslat azonban végleg tönkretette ezt az amúgy is törékeny kapcsolatot. Barnier környezete és Le Pen tábora egyaránt a másikat hibáztatja, mindkét fél ragaszkodik ahhoz, hogy mindent megtettek a megállapodás érdekében, és nyitottak voltak a párbeszédre, úgy tűnik azonban, hogy a kereslet és a kínálat nem találkozott.
Le Pen lángba borítja az eurózónát...?
Az biztos, hogy a pénzügyi piacok nem fogják különösképp értékelni a tiszavirág-életű kormány bukását követő bizonytalanságot. Már múlt héten a válság súlyosbodásával a befektetők egy rövid időre Franciaországot rosszabb hitelkockázatnak nyilvánították, mint Görögországot, ami azért nem kis teljesítmény, hiszen a görög adósság emlékezetes módon alig több mint egy évtizeddel ezelőtt majdnem térdre kényszerítette az eurózónát. Franciaország a valutaövezet második legnagyobb gazdasága, és a káosz valószínűleg a határain túl is érződik majd. A görög példa anno tökéletesen megmutatta, hogy a válságokat nem lehet egyetlen országon belül megfékezni, akkor nem kellett sok ahhoz, hogy Portugália, Írország és Spanyolország gazdasága és bankrendszere is bedőljön, de még Franciaország és Olaszország is megszenvedte a görögöket.
De akkoriban Németország Angela Merkel vezetésével stabil volt, megengedhette magának, hogy kisegítse a bajba jutott szövetségeseket, ehhez gazdasági és politikai tőkével is rendelkezett. Most már finoman szólva sem ez a helyzet, mivel a német gazdaság problémáinál már csak a német kormány problémái súlyosabbak.
A francia 10 éves futamidejű államkötvények hitelköltsége hétfőn Németországéhoz képest nőtt, és újabb 12 éves csúcsra emelkedett. Ez a mutató azt tükrözi, hogy a piac mennyivel kockázatosabbnak ítéli a Franciaországnak nyújtott hiteleket Németországgal szemben. Minél nagyobb, annál kockázatosabb a megítélés.
...és saját támogatottságát is?
Le Pen Nemzeti Tömörülése - kis túlzással a kormány sorsát tartotta a kezében - eddig tartózkodott attól, hogy a baloldali ellenzéki pártokkal együtt szavazva úgymond ráengedje a guillotine-t a Barnier-kormány nyakára. Nagy kérdés, hogy mit nyerhet a kormánybuktatással. Le Pen éveken át próbálta az RN-t felelős kormányzóképes pártként bemutatni, és bár a felmérések szerint a szavazók többsége támogatja a kormány megbuktatását, a mérsékeltebb konzervatívokat Le Penék elriaszthatják.
Szakértők szerint Le Penék úgy ítélhették meg, hogy kockázatosabb egy népszerűtlen kormányt támogatni, mint borítani az asztalt. Mivel Le Pen mindeközben az ítéletet várja az uniós pénzekkel való visszaélések miatt indított bírósági eljárásban, és ha márciusban bűnösnek találják, akkor a 2027-es elnökválasztáson már nem indulhat, elemzők szerint valamilyen erődemonstrációra volt szüksége. A Nemzeti Tömörülést ugyanis csak addig lehet stabilizáló, megbízható, kormányalakításra bármikor kész erőként bemutatni, amíg magának Marine Le Pennek a hatalmát nem kérdőjelezik meg.
Nem túl acélos forgatókönyvek jöhetnek szóba
Barnier-nek be kell nyújtania lemondását, de Emmanuel Macron megkérheti, hogy maradjon ügyvivő kormányfő, amíg az elnök új miniszterelnököt keres, erre viszont csak jövőre kerülhet sor, ugyanis a parlamentet még Franciaországban is évente csak egyszer lehet feloszlatni.
A Reuters forrásai szerint Emmanuel Macron célja, hogy gyorsan új miniszterelnököt nevezzen ki, akár már szombatra meglegyen az új jelölt, amikor a Notre-Dame újbóli megnyitójára Párizsba igazi VIP-listás vendégek özönlenek majd, köztük a megválasztott amerikai elnök, Donald Trump.
Az is opció lenne, hogy Macron kinevez egy politikai program nélküli, technokrata kormányt, remélve, hogy ez segíthet túlélni egy bizalmatlansági szavazást. Mindenesetre a Barnier-kormány bukása semmiképp sem fog gyors stabilitást hozni, szakértők szerint ugyanis július előtt nem kerülhet sor újabb előrehozott parlamenti választásokra.
A kormány bukásával Franciaország gyakorlatilag költségvetés nélkül vág neki az új évnek, és nincs egyértelmű többség a költségvetés elfogadásához. Bár a kormány leállásának elkerülése érdekében a 2024-es költségvetést meg lehet hosszabbítani, ez azt jelentené, hogy nem lehet új intézkedéseket bevezetni, legyen szó megszorításokról vagy kiadásokról, és nem egyértelmű, hogyan - vagy mikor - lehetne új költségvetést elfogadni.