Ezen a Magyarország-térképen a valósággal való bárminemű egyezés szinte csak a véletlen műve

Olaszországban, vagyis a helyiektől kérek elnézést, Szicíliában élő barátom küldte át ezt a képet, a hetedik osztályos gyereke tankönyvében fotózta. Túlzás lenne azt állítani, hogy minden egyes pixelét úgy járja át a valóság, mint Magyar Péter a halmozottan hátrányos régiók aprófalvait, de hát aki járt már Olaszországban, tudja, hogy az ottani életérzéshez hozzátartozik az a fajta könnyed nagyvonalúság, ami a tényeket hajlamos úgy figyelmen kívül hagyni, mint a róluk elnevezett hírműsor szokta.

A leglátványosabb nyilván a zászló, amiből kicsit sötétebb zölddel – lehet, ez csak a fotó miatt tűnik úgy – a bolgár zászló színösszeállítását kaptuk; na jó, mondjuk legalább nem az oroszt (bár nem nagy a különbség). Finom következetlenségnek tűnik, hogy míg a Mecsek, a Mátra és Bükk a hegyre, hegységre utaló Mti. rövidítést kapta, addig a Bakonynak (Baconia) a „selva”, azaz erdő, erdőség előtagot szavazták meg (talán a „Minden ágon egy mérő makk a Bakony-bahharahharahhaha” miatt?). Több hegységünk pedig nincs is.

Az csak érdekesség, hogy az olaszoknál nemcsak Transdanubio (Dunántúl) van, hanem Cisdanubio (Dunáninnen?) is, az viszont már egyenesen meglepő, hogy az Alföld milyen apró helyre lett bezsúfolva. Az olaszok visszaadtak 1 métert a Kékesnek, és meglehetős nagyvonalúsággal kezelték a városok felsorolását is: egy megyeszékhely (Szekszárd) kimaradt, néhány nem megyeszékhely megyei jogú város felkerült (Sopron, Baja, Nagykanizsa), mások nem, közben viszont egyéb középvárosok szintén fenn vannak a térképen, például Ózd, Kiskunhalas, Kiskőrös, Karcag – na jó, ők birkapörköltes hungarikumot és egy időben két minisztert is adtak az országnak –, vagy a mindössze 17 ezer lakosú Békés.

Azt pedig csak remélni merjük, hogy Kövér Lászlótól jobbra, a Csurka-szoborállítókkal bezárólag senkinek nem tűnik fel, hogy a Szamos folyó nevét annak magyarországi szakaszán is románul, Someșnek írták.