„Fullasztó köd, kénköves pokol” – egy izlandi vulkánkitörés hozta el az első alaposan dokumentált klímakatasztrófát

Egy utazási oldal megnézte, a világon hol létezik még „igazi kikapcsolódás”, óriási nyugalom, kicsi fényszennyezés, zsúfoltság és forgalom. Kiderült, hogy Európában Izland a „legpihentetőbb, legmegnyugatóbb” úticél, és világszinten is harmadikként végzett Ausztrália, illetve Kanada után.

Ez nem meglepő: Izland a maga 103 ezer négyzetkilométerével kicsit nagyobb, mint Magyarország, viszont nagyjából annyian élnek ott, mint Szegeden és Debrecenben összesen. A csaknem 400 ezer emberből 247 ezren laknak Reykjavíkban és vonzáskörzetében, a következő legnagyobb városban, Akureyriben viszont már csak 17 ezren. Ehhez képest idén november végéig összesen 2,1 millió turista utazott Izlandra.

Egyre többen akarnak ott is élni: a hivatalos statisztikák szerint 2022-ben már az összlakosság 16,3 százaléka volt bevándorló. A legtöbben közülük lengyelek, de viszonylag sok a litván és a román is. Magyarok is élnek kint, de nem elegen ahhoz, hogy az összefoglaló statisztikában külön szerepeljenek.

Megváltozhat az ország

Ezek elég komoly arányok, de vajon az izlandiak is úgy gondolják, hogy meg kell védeniük a munkájukat és a kultúrájukat? Egill Bjarnason újságíró, A megkerülhetetlen Izland című könyv szerzője a 444-nek azt mondta, a pár héttel ezelőtti parlamenti választáson először volt politikai téma a bevándorlás kérdése, ami senkit sem lepett meg.

„A bevándorlás miatt Izland a leggyorsabban növekvő nemzet Európában. A 20-35 éves korosztály 35 százaléka külföldi születésű. Nagyon sok fiatal bevándorló él itt, és még sokan jöhetnek. Úgy tűnik, bizonyos szempontból új korszak kezdődik Izland számára.”

Bjarnason szerint a választás lényegében a bevándorláspolitikáról szóló népszavazás is volt, de az elutasító álláspontot képviselő párt 12 százalékot kapott. „Úgy tűnik, a legtöbb ember elégedett azzal, ahogy a dolgok alakulnak.”

Ha a bevándorlás ilyen ütemben folytatódik, két évtized múlva teljesen más népesség él majd a szigeten, és miután nem mindenki tanul meg izlandiul, kialakulhat egy kétnyelvű társadalom.

Egy olyan országban, ahol a 70-es években komoly politikai vita alakult ki a „Z” betű miatt, hivatalos petíció született, végül a parlament többsége száműzte is az ábécéből. A történet nemcsak egy betűről szólt, a kultúrharc egyik hadszínterévé vált – részletezi könyvében Bjarnason. „Az izlandi nyelv sokak szemében kulturális rezervátum.” Az ősi nyelven írt sagákban, amit az izlandiak rengeteget olvastak és hallgattak, nem volt Z, és már a 13. században is úgy gondolták, „a görög betű egyfajta trójai falóként lógott be a római ábécébe”. A pizza szó azért megmenekült.

A közös nyelv, közös történelem és közös ősi származás erős kötelék. A tősgyökeres izlandi vissza tudja magát vezetni egészen az első telepesekig, akik név szerint ismertek. Bjarnason erről a könyvében azt írja, „Izland az egyetlen olyan európai ország, amely határozottan emlékszik nemzetének eredetére”.

A korabeli történetek szerint az első telepesek előtt hárman fedezték fel azt a földet, de senki sem maradt. Mindannyian elnevezték valahogy, végül Flóki Vilgerdarson lett a névadó, aki „egy hegytetőről lenézett a széles, tengeri jégtől eltorlaszolt fjordra”, majd azt mondta, ez jégföld (izlandiul Ísland). Félig eltalálta.