„Soha nem fogom megbocsátani magamnak ezt a döntést, mert tudom, hogy óriási fájdalmat okozott neki”

- mondta apja kizárásáról Marine Le Pen, a francia jobboldali Nemzeti Tömörülés vezére egy interjúban.

A múlt kedden, 96 éves korában meghalt Jean-Marie Le Pen negyven éven át uralta a francia szélsőjobbot. Ő alapította 1972-ben a Nemzeti Frontot (FN), melynek éléről 2011-ben, 83 évesen mondott le, átadva a párt vezetését a lányának. Négy évig még ezután is ő volt a tiszteletbeli elnök, de a megszólalásai egyre kínosabbak voltak a pártot a jobbközép felé konszolidálni akaró Marine Le Pennek, aki aztán 2015-ben kizáratta a saját apját a pártból.

Az utolsó cseppek a pohárban Jean-Marie Le Pen holokausztot relativizáló újabb kijelentései voltak. Bár a Le Pen-papa addig is szívesen mondott olyanokat a pályafutása alatt, hogy a gázkamrák csak egy apró történelmi részletet jelentettek a II. világháborúban, a kollaboráns Petain marsallt pedig régóta igyekezett rehabilitálni, a pártja antiszemita gyöketreit elhagyni akaró lányának ekkor már nem fért bele egy olyan bemondás, hogy nem is volt annyira rossz a német megszállás.

„Soha nem fogom megbocsátani magamnak” - mondta most a Le Journal du Dimanche című hetilapnak adott interjújában Marine Le Pen a kizárásról. Ott ugyan még ő sem tart, mint a magyarországi eszmetársai a XX. Század Intézetben, akik szerint Csurkának mindenben igaza volt (csak sajnos túl korán), de az apjáról látnokként beszél, aki idejekorán felismerte a migráció, a nyitott határok és a globalizáció veszélyeit.

„Életem egyik legnehezebb döntése volt meghozni ezt a döntést. És életem végéig mindig felteszem magamnak a kérdést: tehettem volna másként? Ez a nagy kérdés, ami foglalkoztat. Elkerülhettem volna?”

- kérdezi magától és a közönségétől Marine Le Pen az interjúban, aki Afrikában, a trópusi ciklon által letarolt Mayotte-ba tartott éppen, amikor utolérte apja halálhíre.

„Az ő pártja volt, de már nem csak az övé. Ő alkotta, ő formálta, ő építette. De már nem ő volt az egyedüli tulajdonosa. Ez a párt az ország jövőjéhez tartozott, mindazoké volt, akik hittek benne. Már nem volt joga provokációval, büszkeséggel vagy bármi mással veszélybe sodorni. Erre már nem volt joga. És én döntöttem úgy, hogy ehhez már nincs joga. Borzasztóan nehéz volt meghozni ezt a döntést” - mondta.