A csúcsformában lévő Schmidt Mária ezúttal ismét a beosztottjával, Békés Mártonnal, illetve Lánczi Andrással, az MCC Politikai Filozófia Európai Centrum vezetőjével és Kovács Dáviddal, a Jobbik alapító elnökével beszélgetett a köztévén, folytatva a 2012-ben meghalt Csurka István egykori MIÉP-vezér méltatását.

link Forrás

Miután mindenki megállapította, hogy Csurka István milyen jól látta a politikai folyamatokat, Gulyás István, az Ez itt a kérdés műsorvezetője azt mondta, Csurkát az első pillanattól kipécézték, azóta állt vele szemben „az antiszemitavád”, amikor pedig az SZDSZ megalakult, ez hatványozottan jelent meg.

Schmidt Mária azt mondta, Csurka ismerte a kulturális elitet, és leleplezte a játékot, miszerint a posztkommunisták (MSZP) és a legnagyobb, antikommunista ellenzékük (SZDSZ) szemben állnak egymással, holott ez egy tábor volt. Schmidt szerint Csurka másik „halálos bűne” az ellenségeinek a szemében a döntő fontosságú média szerepének a felismerése volt, és már az első szabad választások előtt megszerezte a médiát magának a másik oldal.

De hogy miért lett Csurka horthysta és anakronisztikus, arról Schmidt azt mondta, hogy mindenkinek az volt az érdeke, hogy a posztkommunista országok simulékonyan tudjanak beletagozódni az amerikanizált világrendbe, „és ezért szinte egy előcsapásként már elkezdték ezt a horthystázást, a két háború közötti időszakkal szemben felhozott toposzokat ismételgetni, és Csurka nagyon is alkalmasnak tűnt arra, hogy vele szemben ezt a narratívát felépítsék, és egyben a háború előtti viszonyokkal összefüggésbe hozzák, összekapcsolják, és az egészet diszkreditálják”.

Lánczi azt mondta, Csurka egy háború előtti gondolkodásmódot képviselt, és mivel rettenetesen közelről figyelte a dolgokat, ebből fakadóan előbb észrevett bizonyos dolgokat. Ezután egy kissé zavaros gondolatmenet következett.

link Forrás

Lánczi szerint Csurka azt mondta – és ebben nem volt igaza –, hogy „engem echte módon antiszemitává felvakoltak”, illetve azt állította, hogy „azért kell így lezajlania – ilyen átmentéses módon – ennek az egész rendszerváltásnak, mert nagyon sok zsidó honfitársunkat nagyon rosszul érintette volna, ha ez nem így zajlik”. Lánczi szerint ebben nem volt igaza, mert más országokban is hasonlóan zajlott a rendszerváltás.

Lánczi szerint Csurka „antiszemitizmusa – ez se jó szó szerintem, de ebbe most ne menjünk bele –, ő egy ilyen háború előtti, joviális módon, hogy »te sváb vagy, azért vagy olyan«, és akkor röhögnek egyet”, „de a holokauszt után a zsidóság ezt nem engedi meg, a holokauszt abszolút bűn a zsidóság szemében, és nem lehet ezzel – ha úgy tetszik, idézőjelben – »játszani«, de a Csurka ebben mint politikus ugyanúgy nem ismert kompromisszumot, mint ahogy az írásaiban is az igazságot akarta állandóan kimondani”.

Kovács Dávid beszélt a Csurkára illesztett antiszemita „címkéről”: „Csurkának meg volt tiltva az, amiről ma már, akik bírálták és kritizáltak, nyíltan beszélnek. Ugye olyan filozófusok, mint például Vajda a visszaemlékezésében az értelmiség kétosztatúságáról beszél, a zsidó hátterű értelmiségről és a nem zsidó hátterű értelmiségről. Amikor Csurka tette ugyanezt a megkülönböztetést, hogy igenis a magyar értelmiségben van egy ilyenfajta törésvonal, akkor zúdult rá a támadás.” Kovács szerint 1990-1991 környékén nem lehetett erről beszélni, pedig ma már komikusnak tetszik ilyen összefüggésben, hogy annak idején a Vasárnapi Újságban tett kijelentését antiszemitizmusként értékelték sokan.

link Forrás

Schmidt Mária szerint „az egész antiszemita bélyeg és ez az egész dolog, ami a Csurkával szemben megfogalmazódott, azért alakult ki, mert Magyarországon részben a Rákosi-rendszer, részben a Kádár-rendszer alatt, és ez a mai napig tart egyébként, a zsidó szót nem lehet kiejteni, és ez tabusítva van, és ő ezt a tabut megtörte. És az a helyzet, hogy ő úgy beszélt erről a kérdésről, vagy úgy akart erről beszélni, mintha ez nem lenne illetlenség. Márpedig ez a mai napig illetlenségnek számít.” „Hát van, akinek a szemében bűn” – tette hozzá Lánczi.

Gulyás István azt mondta, Csurkát kőkeményen beletolták a csőbe, Debreczeni József az MDF-ben elsőként mondta ki, hogy Csurka antiszemita, „tehát itt a média az, amelyik rátelepszik Csurkára, és aztán egy abszolút utálatos képet gyárt belőle”. Schmidt Mária bevallotta, hogy ahogy a legtöbben, úgy ő sem volt fogékony Csurka elméleteire, miszerint egyik birodalomból a másikba mentünk át. Schmidt szerint „teljesen szabadon szárnyalt, és szabadon gondolkodott, és szabadon írta le, amit tapasztalt, amit látott, ezért olyan fontos a mi számunkra ma”. (Orbán Viktor 1992-ben arról beszélt, hogy: „A Fideszben olyan szintű publicista, mint Csurka István, nem is volt, nincs is rá szükség, és nem is lesz soha.”)

Lánczi és Schmidt szerint nincs mit rehabilitálni Csurkán – nem csoda, hiszen a fenti sugalmazásokkal ellentétben nem ítélték el, csak valamiért antiszemitának nevezték.

Az antiszemita-bélyeg

2018-ban összegyűjtöttem Csurka néhány fontos állítását, amivel ezek szerint a kormánypárti holdudvar továbbra is maximálisan egyetért, Csurka többek között azt állította, hogy:

• A holokausztipar csinálta a Kádár-rendszert.
• Az MSZP, SZDSZ, MDF, Jobbik zsidó pártok.
• Aki Magyarországon náci, az a zsidó titkosszolgálat embere.
• A zsidók nem hagyták, hogy Horthy szakítson Hitlerrel.
• A zsidók New Yorkban kitalálták, hogy a zsidó Kádár-rendszer megcsinálja a zsidó rendszerváltást.
• 2010 előtt minden fontos pozícióban talmudzsidók álltak.
• A titkos zsidó háttérhatalom számítógépeiben minden ember genetikai adata megvan, így tudják, melyik beépített jobboldali zsidó.

Csurka és Szájer

Huth Gergely egyébként a minap a Magyar Nemzetben arról írt, hogy: „Csurka és Szájer a modern nemzeti gondolkodás két fontos alakja. Csurka kijelölte a vörös vonalakat, amin át senki nem léphet a közéletben, ha magyar és hazafi kíván maradni. Míg Szájer megtanított bennünket hazafiként és szuverenistaként boldogulni. Taktikusan és elvhűen.”

Hát, az ilyen vörös vonalak után talán bölcsebb is egy vörös farokkal zárni. Taktikusan és elvhűen.