Simán megjelent egy mesterséges intelligencia által írt kritika a Litera pályázatán, Kemény Zsófi büszkén megosztotta

Kemény Zsófi író vasárnap büszkén osztotta meg a Facebookon az egyik legnagyobb és legfontosabb magyar irodalmi oldal, a Litera kritikapályázatának egyik versenyművét, ami az ő „Nyelni" című regényét elemezte.

Már az a mondat is nagyon gyanús, amit Kemény a rövid kritikából kiemelt:

„A regény nem csupán egy szórakoztató olvasmány, hanem egy olyan intellektuális élmény, amely számos kérdést vet fel a szavak, a kifejezés és az önazonosság viszonyáról.”

Mintha valami géppel fordított használati utasítást olvasnánk. A teljes eredeti kritikát végig sem kell egészen olvasni ahhoz, hogy bármely humanoid olvasó számára nyilvánvalóvá váljon, mesterséges intelligencia írta. Olyan, mintha egy olyan 12 éves gyerek házi feladatát olvasnánk, aki el bele se nézett a kötelezőbe, inkább megkérte rá legjobb barátját, a Chat GPT-t.

Érdemes végigolvasni, itt van pár csodás mondat belőle:

• A könyv stílusa rendkívül gazdag, és az olvasó számára egy szép, meditálásra késztető élményt kínál.
• Kemény Zsófi képes arra, hogy a filozófiai kérdéseket egyéni, személyes történetekkel vegyítse.
• Összegzés: a Nyelni egy olyan könyv, amely mélyebb gondolatokat ébreszt az olvasóban a nyelv és az identitás kapcsolatáról.

Ezeknél is feltűnőbb talán, hogy a „Tőkés Barbara” nevet használó gépkritikus olyan mondatokat idéz szó szerint a regényből, amikről a mű elolvasása nélkül is képtelenség elképzelni, hogy Kemény munkái legyenek. Például:

„A szavak nem csupán eszközök. Mint a folyó, amely nem mindig a mederben halad, a beszéd is képes szétáradni, új utakra terelődni, hogy végül a csendben találja meg a magányos választ.”

Miután Kemény egyik fb-ismerőse a poszt közlése után nem sokkal bekommentelte, hogy ez a kritika „elég nyilvánvalóan Chat GPT", az író reakciója az volt, hogy

„Nem jutott eszembe.”

Amikor a kommentelő külön rákérdezett, hogy ő írta-e a fent is idézett mondatot a regényből, a szerző válasza annyi volt, hogy

„NEM 😅 meg is lepett.”

Kemény tehát reposztolt egy kritikát, amiről látta, hogy az a könyvében nem szereplő mondatot idéz tőle. De miért és hogyan közölhetett le ilyen szöveget a Litera? Bennem felmerült az is, hogy ez talán valamilyen bravúros stílusparódia, annyira ordít róla, hogy nem ember írta.

A kérdést különösen érdekessé tette, hogy a rövid kritikát több mint egy hónappal ezelőtt, még tavaly december 11-én posztolta ki a Litera a Facebookra, és azóta sem tűnt fel senkinek, hogy van benne valami fura.

Nagy Gabriellától, az irodalmi portál főszerkesztőjétől először azt tudtam meg, hogy tényleg csak most vasárnapról hétfőre virradó éjjel merült fel bennük bármiféle gyanú, ekkor jelezte ugyanis „egy volt kolléga (reggel meg egy másik), hogy két kritika is AI-val készült”. A szerkesztőség ezután lecsekkolta, hogy igaz-e a feltételezés, és arra jutottak, hogy igen,

„két kritika is AI-val készült (...) az egyik 100%-ban, a másik kb. 45%-ban”.

Tőkés Barbara műve a 100 százalékos, a Mahler Csaba néven pályázóé a 45 százalékos. Nagy elmesélte, hogy a Litera kritikapályázatára beérkező összes pályamunkát kiteszik a Facebook-oldalukra, ezért kerülhetett ki a nyelnis is. De a Literára magára nem rakták ki azt, mivel oda csak a díjnyertesek kerülhetnek fel később.

Nagy, aki a történeteket „elképesztőnek” nevezte, már ekkor jelezte nekem, hogy a két gyanúba keveredett kritika elé oda fogják írni, hogy azokat kizárták a pályázatból, és a témáról nemsokára cikket is közölnek a Literán. Amikor ennek a cikknek az élesítése előtt megnéztem, a figyelmeztetés már tényleg ott szerepelt:

Az eset tökéletesen illusztrálja, hogy az emberiség egyelőre annyira gyanútlan Chat GPT-ügyben, hogy alkalomadtán a hivatásszerűen szövegekkel foglalkozókat is könnyű átverni.

Amint megjelent a Litera vonatkozó cikke, belinkelem ide.