„Érdemes Magyar Pétert összehasonlító górcső alá vetni, rögtön láthatóvá válik, hogy a Tisza nevével visszaél”

„Petőfi mindig is csodálta, tisztelettel és odaadással verselt szerelméről. Ezzel ellentétben Magyar Péter szíjjal a kezében állandó fenyegetésben részesítette feleségét, feldúlva családját.”

Minden idők egyik legcsodálatosabb vers- és politikaelemző értekezését tette le az asztalra vasárnap Csizmadia László, a fenti idézet abban olvasható. A Civil Összefogás Fórum alapító kuratóriumi elnöke – polgári foglalkozását tekintve jogász, de elsősorban az úgynevezett békemenetek szervezőjeként ismerjük – esszéjében egyfelől a Tisza folyót hasonlítja össze a Tisza Párttal, másfelől a folyó költőjét és a párt elnökét teszi mérlegre, azaz veti összehasonlító górcső alá.

Ellentétpárok sora jut a szerző eszébe tudományos vizsgálódása során, amikor is mérlegre teszi a fiatal vándorszínészt és a platós teherautón porondmesterként szónokló aktort, tágabb értelemben pedig a jót és a rosszat.

Míg költőnk a hazáért élt, majd halt, addig Magyar Péter visszaél a Tisza nevével. Mert bár a folyó kétarcúságát láthatjuk a Petőfi-versben is, ez azonban egészen más: természetes szépségünk, a Tisza, „valóban időnként zúg és bőg, ám a Tisza Pártot nézve másfajta kétarcúságot láthatunk”.

A Magyar-párt nem úgy zúg, mint időnként a természetes Tisza, ennek az az oka, hogy „az országot többször eladósító bukott pártvezetőkkel működik együtt, ezek a megkopott fogaskerekek zúgnak és recsegnek”.

És arról még nem is beszéltünk, hogy Magyar Péter a néppárti vezér, Manfred Weber akaratát a magyar érdekek teljes tagadásával teljesíti.

Innen indulva Csizmadia László gondolatmenete félelmetes vízióba torkollik. Ezt írja: „Feltételezve, de nem megengedve a gondolatot, tegyük fel a kérdést, hogy mi lenne, ha az Unió által megerősített egymillió főt számláló ukrán hadsereg, hátat fordítva Oroszországnak, elindulna Magyarország felé, mint ahogy a második világháború végén történt.”

A történelmi igazság biztos kezű helyrerakása után a szerzőnek csak annyi dolga marad, hogy leszögezze: „Van legitim parlamentünk, kormányunk, és mögötte a többségi támogatást biztosító béke hívei. 2026-ra patrióta szellemiséggel kell felkészülnünk, megőrizve Petőfi Sándor hősiességének szellemiségét, és elvetve a hamis messiás elképzeléseit.”

De ne feledkezzünk meg a mű címéről sem, amely frappáns módon ennyi: „Előre kell néznünk!”

Azt most még csak remélni tudjuk, hogy a következő értekezés azt veti majd górcső alá, hogy Magyar Péter szent folyónk után hogyan él vissza saját családnevével is.