Gyalogolunk a csalános dzsumbujban Dél-Somogyban, Budapesttől majd' három órányira. Elhagytuk a módosnak semmiképp sem nevezhető falut, Görgeteget, aztán a falu szélén lévő temetőt, majd egy illegálisan lerakott sitthalmot is. A betonút döngölt úttá, majd saras mocsárrá váltott, amin még gyalog is figyelni kell. Idáig autó már nem jön be, legfeljebb traktor.

Pár száz méter után kiérünk a pusztára. Szép nagy szántóföld, egy őz rohan keresztbe rajta, ahogy meglát minket, de azért ez távol áll attól, amit az ember elképzelne magának újdonsült földbirtokosként, főleg, ha ő a miniszterelnök lánya, és az ország egyik leggazdagabb emberének a felesége.

Orbán Ráhel új, több száz milliós földjei mellett állunk ugyanis, ezek az első földterületei, vagy legalábbis az első olyanok, amelyekről a közvélemény tudomást szerez. Semmi marasztaló nincs bennük, indulunk is vissza a kocsihoz, hátha a megyében lévő másik, szintén új földterülete már megéri az utazást.

Amikor félórányi autózás után egy másik falu, Rinyabesenyő lerobbant, omladozó házainál a falu szélén vissza kell fordulnunk egy útra dobált téglahalom miatt, akkor már érezzük, hogy ez sem lesz egy angolpark. Végül óriási kerülővel jutunk el a célhoz, egy nyírfaerdő maradványához Homokszentgyörgy határában.

A falusiaknak fogalmuk sincs róla, hogy híres szomszédjuk lesz, azt sem tudják, kik művelik a földeket, csak azt látták, hogy a fákat nemrég vágták ki. Ám aztán beszélgetünk a környéken olyanokkal is, akik ismerik Dél-Somogy történetét, és körvonalazódik a magyarázat, hogy Orbán Ráhelnek miért pont ezek a földek kellenek. Illetve ezek is, mert ottjártunk után kiderült, hogy még további földeket venne, amit aztán a 444 kérdésére írásban is megerősített. A történetben benne van Tiborcz, egy kastély, de csak mellékszereplőként, és már benne van Tiborcz anyja is. Érdemes egészen messziről kezdeni, hogy összeálljon.