• Másfél hét van még hátra a cseh parlamenti választásokig.
• Eddig nem látott indulatok jelentek meg a kampányban, sosem volt ilyen megosztott a társadalom.
• Mitől ennyire népszerűtlen a mostani kormány? Sőt, miért utálják meg hamar az összes kormányukat a csehek?
• Melyek a kampány slágertémái?
• És miért maradhat majd demokratikus ország Csehország, akármi is lesz az eredmény?

Ha Budapestről Prágába érkezünk, elég hamar elfoghat az irigység. Különösen igaz ez akkor, ha még emlékszünk, mennyire lesajnálni való hely volt a kommunista Csehszlovákia. Prága ma már jómódú, élhető európai városnak tűnik, ahol a mi fővárosunknál jobb állapotban vannak a házak, tisztábbak az utcák, több a zöldterület, és az óvároson kívüli kerületekben is egymást érik az éttermek, kocsmák és kávézók. Ezekben ráadásul többnyire olcsóbban is fogyaszthatunk, mint odahaza, de igaz ez a tömegközlekedésre és a benzinre is, és a boltokban sem kell többet fizetnünk.

A városban folyamatosak a nagyszabású fejlesztések: új metró- és villamosvonalakat létesítenek, hidakat építenek és újítanak fel a Moldva folyón, de modernizálják a vasútvonalat is, több új állomást adtak át, és most szeptemberben megszületett végre a döntés a repülőtérre vezető vasút megépítéséről is. Kár lenne azonban ezt egy Prága-Budapest összevetésre kihegyezni, a legtöbb cseh városban vagy vidéken járva hasonló érzéseink lehetnek. Hát még, ha találkozunk a cseh egészségüggyel, vagy látjuk, hogy van szakasz, ahol már 200 km/órával száguldhatnak a vonatok. Ha pedig az az érzésünk, hogy több kisgyerekes nőt látunk az utcán, az sem véletlen: két évtizeden át Csehországban nőtt a legjobban a termékenységi ráta az Európai Unióban. A gazdaság alapvetően stabil, a munkanélküliség hagyományosan alacsony, a szegénységben élők aránya pedig konkrétan a legalacsonyabb az Európai Unióban.

Ez az érem egyik oldala.

A másik pedig az, ha elolvasunk egy tetszőleges belpolitikai hírt a cseh sajtóból, esetleg szóba elegyedünk helyiekkel vagy kommentekkel találkozunk a közösségi médiában. Példátlan drágulásról, életszínvonal-zuhanásról, áremelkedésről panaszkodnak, nem beszélve a kormányzati korrupcióról, vagy éppen arról, hogy megfizethetetlenek a lakásárak vagy a lakbérek.

A négy éve hatalmon lévő Fiala-kormány az egyik legnépszerűtlenebb az ország történelmében, miközben a rendszerellenes, szélsőséges pártok összesített szavazótábora a megszokott nagyjából 20 százalék helyett már a 30 százalékot közelíti, és ebben még nincsenek is benne Andrej Babiš pártja, az ANO szavazói. Mégis mi történik az általában nyugodt és kiszámítható cseh politikában?

Hogyan tudtak a csehek normálisabbak maradni?