Lehet sóhajtozó nosztalgiával gondolni egy olyan nagymama főztjére, aki nem tudott főzni? És olyan étterembe visszavágyni, ahol egy szegényes gasztronómiai kultúrának azon legsötétebb évtizedeit konzerválták, amikor a színvonalas vendéglátásának semmilyen feltétele nem volt adott? Kinek kell egy kulináris skanzen? Többek közt ezekre a kérdésekre kell választ keresni a Klauzál téren újranyitott Kádárban.

Az eredeti Kádárt a Kádár-korszak hajnalán, 1957-ben nyitotta Kádár Béla, majd az érett Orbán-korszakban, 2020-ban zárta be második tulajdonosa, Orbán Sándor. Az újranyitás Gerendai Károly – többek közt – gasztrovállalkozónak köszönhető, elmondása szerint igyekeztek mindenben hűek lenni az eredeti Kádárhoz, bár ez nem volt könnyű, mert írott receptek nem igazán álltak rendelkezésre. Kádár és Orbán egyébként sem szerethették lepapírozni a dolgokat, mert Gerendaiék most meglepődve fedezték fel, hogy a Kádár több mint 60 évig működési engedély nélkül üzemelt.

A megújult Kádárban a vendégtér nagyobb, mint az előzőben, a külsőségek ezen túl stimmelnek, a kockás abroszoktól az itt annak idején megfordult hírességek falakra aggatott portréjaig – vízilabdázóktól Kabos Lászlón át néhány külföldi sztárvendégig. A skanzenérzést pedig nem csak a díszletek biztosítják, hanem az írógépes hangulatú étlap is, rajta azokkal az ételekkel, amikért évtizedeken át járt ide a Kádárral együtt öregedő törzsközönség.

A Klauzál tér az egykori budapesti zsidónegyed központi tere volt, a Kádár története és konyhája pedig szervesen kapcsolódik ehhez a tradícióhoz. De hogy pontosan mi ez a tradíció, azt nehéz meghatározni. A megújult Kádár nem kóser, mint ahogy nem volt az az eredeti sem, és ahogy nem vezetett kóser háztartást a környéken élő budapesti zsidóság jelentős része sem.