• Megjelent Donald Trump második elnökségének nemzetbiztonsági stratégiája. Nem valószínű, hogy Trump ezt tanulmányozva fogja kezelni a nemzetközi eseményeket, de a benne foglaltak összhangban állnak eddigi lépéseivel, így érdemes iránymutatóként tekinteni az anyagra.
• Az Egyesült Államok fókusza átkerül a nyugati féltekére, az elnök bevezette a „Trump-kiegészítés a Monroe-doktrínához” kifejezést.
• Hiába „Amerika az első”, a nemzetbiztonsági stratégia sajátos hangsúlyt helyez Európára, és arra összpontosít, hogy a kontinens teljes mértékben összhangban legyen a második Trump-ciklus ideológiai céljaival.
• A 33 oldalas dokumentumból itt lehet szemezgetni, ebben a cikkben elsősorban az Európára vonatkozó részekre fókuszálunk.

Múlt héten tette közzé a Fehér Ház az Egyesült Államok vadonatúj nemzetbiztonsági stratégiáját, ami lényegében a Trump-adminisztráció formális magyarázata az elnök külpolitikai világképéről. Az ilyen stratégiákból – amelyeket az elnökök jellemzően ciklusonként egyszer adnak ki – fontos iránymutatások születhetnek a kormányzat költségvetési és szakpolitikai prioritásaira nézve.

Érdekesség, hogy a nemzetbiztonsági stratégia, valamint a hozzá szorosan kapcsolódó, de még nem publikált Nemzeti Védelmi Stratégia állítólag részben azért csúszott, mert a kormányzaton belül vita bontakozott ki Kínával kapcsolatban: Scott Bessent pénzügyminiszter többek szerint igyekezett enyhíteni a Pekingre vonatkozó megfogalmazásokat, tekintettel arra, hogy érzékeny amerikai–kínai kereskedelmi tárgyalásokat folytat, és maga Trump is óvatosan fogalmaz önmagához képest, ha Kínáról van szó.

Bár a stratégiát érdemes iránymutató jellegűként értelmezni, senki ne gondolja egy pillanatig sem, hogy Donald Trump bármely nemzetközi kérdés kezelésekor fel fogja lapozni a dokumentumot. Az elnök kiszámíthatatlansága miatt nehéz megjósolni, mennyire vagy meddig ragaszkodik hozzá, és egy váratlan nemzetközi fejlemény mennyire írja majd át a stratégiában foglalt prioritásokat. (Ez nem lenne példa nélküli, a Trumphoz jóval kevésbé hűbelebalázs George W. Bush vagy Joe Biden esetében is megtörtént.)

A mostani dokumentum ugyanakkor összhangban áll Trump második elnökségének eddigi lépéseivel és a MAGA-világból érkező tanácsadók ismert preferenciáival, illetve erősen rezonál J. D. Vance alelnöknek a müncheni biztonságpolitikai konferencián előadott kultúrharcos dörgedelmeire. Látványosan szakít viszont Joe Biden korábbi irányvonalával, ami a (többek közt pont Trump első elnöksége miatt) megrendült szövetségek újraépítésére és Oroszország visszaszorítására törekedett. Bár a dokumentumnak nincs kötelező érvénye, kijelöli, hogyan látja az adminisztráció a világot: a Biden által meghirdetett „Oroszország korlátozásával” szemben a Trump-kormányzat most „stratégiai stabilitásra” törekszik Európában, és elfogadja az oroszok régóta hangoztatott igényét a NATO további bővítésének korlátozására – ami éles törés a korábbi republikánus kormányok politikájához képest.A stratégia összképe alapján olyan Egyesült Államok rajzolódik ki, amelynek érdekei jóval szűkebbek, mint amit a korábbi adminisztrációk – sőt akár konkrétan Trump első ciklusa – felrajzoltak: eltűnt a „szabadság globális zászlóvivője” szerepfelfogás, a helyét a bevándorlás csökkentésére fókuszáló, az autoriter rezsimek fölött nem ítélkező, azokra inkább gazdasági haszonforrásként tekintő megközelítés vette át.

Monroe-elv módosítva