• Utoljára 2022-ben voltak gigatüntetések Iránban. A mostaniak méretben már ezekhez hasonlíthatók, és bár vannak fontos közös elemek a három évvel ezelőtti tiltakozásokkal, most mégis minden más.
• Az iráni rezsim csapdahelyzetben van, igazából nincsenek jó lehetőségeik.
• Nem az a kérdés, hogy lesz-e újabb izraeli beavatkozás Iránban, hanem az, hogy mikor.
• Csepregi Zsolt Közel-Kelet-szakértővel beszélgettünk.

December vége óta folyamatosak az egyre durvább tüntetések Iránban, miután a teheráni bazár kereskedői sztrájkba léptek, mivel az iráni riál az amerikai dollárral szemben történelmi mélypontra zuhant. A lakosság számára egyre elviselhetetlenebb iráni infláció és a nemzeti valuta leértékelődése miatti tüntetések és sztrájkok már nemcsak a fővárosra, Teheránra korlátozódnak, hanem országszerte egyre újabb és újabb városokra is átterjedtek.Még az állami médiumok is elismerték, hogy tiltakozások zajlanak, ugyanakkor gyorsan hangsúlyozták, hogy a kereskedők kizárólag a gazdasági helyzet miatt aggódnak, és nincs kifogásuk a teokratikus berendezkedéssel szemben.

Majdnem olyan, mint 2022-ben, de mégsem

Bár a kiváltó okaik eltérőek, a 2022-es és a mostani megmozdulások között mégis sok hasonlóságot találni. Mindkét esetben a tiltakozások gyorsan terjedtek a közösségi médiában (elsősorban az X-en és az Instagramon), ami lehetővé tette, hogy a tüntetésről és az arra adott hatalmi reakciókról szóló képek villámgyorsan eljussanak a széles nyilvánossághoz, igaz, ez a 2020-as években talán nem annyira meglepő.

Ami talán ennél fontosabb, hogy mindkét alkalommal az állam erőszakkal válaszolt: 2022-ben több mint 500 ember halt meg, és ezreket tartóztattak le. A mostani tiltakozásoknál ugyan a hatalom nem azonnal reagált erővel, de ez a visszafogottság nem tartott sokáig, nem véletlen, hogy a mostanában fenyegetőzős kedvű amerikai elnök is a tüntetők elleni agresszió miatt lengette be az amerikai beavatkozást. Egyre-másra érkeznek a jelentések erőszakos fellépésről, ami azt jelzi, hogy az elnyomás továbbra is a rezsim elsődleges kényszerítő eszköze. Ugyanakkor a két tiltakozáshullám közötti különbségek legalább ilyen jelentősek. A két évvel ezelőtti tüntetésekben főként olyan társadalmi csoportok vettek részt, amelyek már korábban kiestek a politikai képviseletből: kisebbségek, nők, periférián – például Nyugat-Iránban vagy Kurdisztánban – élők, illetve olyan személyek, akiket az egyre keményebbé váló politikai rendszer már nem képviselt, mert túl reformisták vagy akár szekulárisok voltak. Ők tiltakoztak az akkori helyzet ellen, és az iráni rendszer ezt végül kemény megtorlással el tudta fojtani.

A 2025–26-os tüntetéssorozat már a mostani, kezdeti szakaszában szélesebb és mélyebb társadalmi bázissal rendelkezik, mint a pár évvel korábbi, hiszen már csatlakoztak a tiltakozó kereskedőkhöz a diákok, a munkások, a nők és az etnikai kisebbségek is, ez a lakosság számára elviselhetetlen gazdasági körülmények közepette szélesebb körű társadalmi mobilizáció lehetőségét vetíti előre. A megmozdulások túlnőttek Teheránon, olyan nagyvárosokra terjednek ki, mint, Iszfahán, Maszhad és Hamadán, de elérik a kisebb városokat és a gazdaságilag marginalizált térségeket is, sőt, átterjedtek Nyugat-Iránra is, amely az egyik legérzékenyebb régió a rezsim számára a kurd, arab és azeri kisebbségek miatt - magyarázta Csepregi Zsolt Közel-Kelet-szakértő a 444-nek. Ezzel szemben 2022-ben az alapvetően konzervatív, befolyásos és mindeddig a teokratikus rendszert támogató kereskedői réteg nem vett részt a megmozdulásokban.

2022-ben még Irán is más világban élt…

A mostani tüntetések jelentőségének értelmezéséhez nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy ezek már egy, a 2022-es állapotokhoz képes megváltozott Iránban zajlanak. Irán 2023. október 7. óta előbb proxykonfliktusba keveredett Izraellel, majd 2025 júniusában egy közvetlen, tizenkét napos háborút vívott a zsidó állammal, ezek következtében a regionális hatalmi státusza megroggyant. A két időpont között gyakorlatilag összeomlott az egész regionális stratégia, amelyre Irán hosszú időn keresztül épített, és amelynek keretében proxyszervezetekkel körbevette Izraelt és az Egyesült Államok regionális erőit, ballisztikus rakétaarzenált fejlesztett, valamint egy szándékosan kétes kifutású nukleáris programot működtetett annak érdekében, hogy elrettentse ellenfeleit és megerősítse saját befolyását a térségben. Ez már mind füstbe ment: az iráni proxyk finoman szólva sincsenek erejük teljében, a szíriai diktátor megbukott, Bassár el-Aszad Moszkvában tengeti napjait, a Hamász és a Hezbollah a korábbiakhoz képest nagyon meggyengült, a nyáron föld alá bombázott nukleáris program pedig már nem biztosít olyan védőernyőt, mint korábban.