Mi is megírtuk: Bondár Anna a kolozsvári WTA-torna nyolcaddöntőjében két szettben kikapott ukrán ellenfelétől, Olekszandra Olijnyikovától. Olijnyikova a meccs után nem akart a magyar teniszezővel kezet fogni és fotózkodni, mert Bondár korábban részt vett egy orosz tornán.

Az eset felzúdulást keltett a kormányközeli médiakonglomerátumban (Magyar Nemzet, Origo, csak hogy néhány példát mondjak), a Mandiner viszont még ezeken is túlment. Ezzel a címmel írta cikket Ungváry Zsolt:

Ungváry írásában többek közt azon hőbörög, hogy Olejnyikova bocsánatkérést várt volna, miközben kinek kéne bocsánatot kérnie „Trianonért, a munkácsi turulért, Sebestyén Józsefért”, majd úgy folytatja:

„Felhívhatjuk a közvéleményt arra, hogy a néhány vitatott megye hovatartozása miatt Európát világháborúba hajszoló, az aranybudis, korrupt vezéreiket magasztaló ukránokkal ne fogjunk kezet, amíg meg nem köszönik a menekültek befogadását, a covid idején átadott lélegeztetőgépeket, az áramot és a gázt, amit tőlünk kapnak, az erőfeszítéseket, amelyekkel a magyar miniszterelnök megpróbálja megmenteni sokszázezer honfitársuk életét egy mielőbbi béke előmozdításával.”

Már önmagában elég súlyos, hogy a Mandiner szerzője egy olyan ország sportolójának tiltakozása kapcsán, mely országot Oroszország indok nélkül lerohanta, majd válogatott kegyetlenségek sorozatát követte ott el, arra szólítja fel a közt, hogy aranybudis ukránokkal ne fogjanak kezet, amíg azok köszönetet nem mondanak Magyarországnak mindenféle dolgokért. De Ungváry itt nem áll meg, gyorsan jelzi, hogy amúgy a sportban nincs helye a politikának, és sérelmezi, hogy ennek ellenére „szexuális devianciáknak hónapokat szentelnek és kötelező karszalagokat viseltetnek, elnyomottnak vélt kisebbségekért térdepeltetnek, folyamatosan nyomatják a maguk kifacsart nézeteit, és nem büntetést kapnak ezért, hanem dicséretet”.

Innen pedig egyenesen oda lyukad ki:

„Megnéztem ennek a kézfogását büntető-jutalmazó üzemmódban alkalmazó hölgynek a fotóját az interneten; egy agyontetovált, még az arcán is festett, piercingeket viselő, nyilvánvalóan mentálisan súlyosan sérült nő néz vissza ránk. Mindenki jobban járna, ha a saját lelkét és énképét tenné előbb rendbe mások kioktatása helyett.”

Vagyis a Mandiner szerzője az interneten talált képek alapján úgy véli, hogy attól, hogy egy nőnek a testén tetoválások vannak, és még piercingje is van, nyilvánvalóan mentálisan súlyosan sérült. Mindezt pedig le is írja.

Két dolgot érdemes megjegyezni:

1. Az, amit Ungváry csinál, testszégyenítés. Bárkit a kinézete miatt megbélyegezni nemcsak sértő, de egyenesen óvodás gesztus is. Attól, hogy Ungvárynak nem tetszik, ahogy az ukrán teniszezőnő kinéz, még nincs joga megjegyzést tenni nagy nyilvánosság előtt a testére, semmilyen formában. Különösen nem akkor, ha a kinézete is elsősorban azért zavarja őt, mert nem tetszett neki az, amit csinált. Különösen problematikus mindez abban a szexista kontextusban, ahogy Ungváry egy nő testét degradálja, azt sugallva, hogy aki így néz ki (természetesen egy rendkívül előnytelen fotóval van illusztrálva a cikk), annak nincs is joga ahhoz, hogy bármit mondjon/csináljon.
2. A mentális betegségeket stigmatizáló szándékkal használni pedig nemcsak káros, de embertelen dolog is. A mentális betegségek javarészt nem egy ember kinézetéből állapíthatóak meg (pláne nem tetoválásokból és piercingekből). Azt állítani, hogy valaki azért, mert eltér a külseje a konform kinézetektől, már mentálisan súlyosan beteg, lelketlen torzítás. Ami nyilvánvalóan elsősorban a valóban mentális betegségekkel küzdők számára különösen káros, hiszen így az, ami nekik a mindennapok valósága, ebben az esetben egy szitokszóvá válik, lekicsinylő kontextusba kerül. Arról nem is beszélve, hogy egy mentális nehézségekkel küzdő embernek is joga van ahhoz, hogy véleményt formáljon, Ungváry mégis úgy használja ezt a kifejezést, mintha ezzel diszkreditálhatná Olejnyikova tiltakozását.

Ami ebben a formában elfogadhatatlan. Ha valakinek itt bocsánatot kellene kérnie, az nem Olejnyikova.

A cikket archiváltam, hogy meglegyen a rend kedvéért, ha valaki szeretné, itt elolvashatja teljes egészében.