• Tiszás országgyűlési képviselőjelöltek előre meghirdetett pultozásait néztük meg.
• Vecsésen és Dabason csak aktivistákkal tudtunk beszélni. Volt köztük kiábrándult fideszes éppúgy, mint csalódott DK-s.
• Pilisszentivánon találkoztunk ugyan Bujdosó Andreával, kérdéseinkre azonban nem válaszolt.
• Aztán beállított a mandineres Hoppál Hunor.

Sokan féltették a politikai múlttal nem rendelkező tiszás országgyűlési képviselőjelölteket a nyilvánosságtól. Ami persze egy vicc, hiszen egy embernek, aki politikus szeretne lenni, inkább keresni és nem kerülni kell a nyilvánosságot.

Így volt ez a Tisza által sokat hangoztatott 1989-90-es rendszerváltás idején is. Politikai múlttal nem rendelkező emberek ezrei döntötték el, hogy megpróbálnak bejutni a parlamentbe, és mindent elkövettek azért, hogy bekerüljenek az újságba. Igaz, akkor egy romokban heverő kommunista párt és egy átfestett szocialista párt jelentette a hatalmat. Most meg egy még mindig erős állampárti Fidesz, a régi kommunistákkal szemben nekik megvan az erejük, hogy lecsapják a magas labdákat, és megdolgozzák a közvéleményt (bár ez nem mindig sikerül). Közben meg úgy viszonyulnak a többpártrendszerhez és a demokratikus értékekhez, ahogy az MSZMP tette azt mondjuk 1976-ban, a pangás éveinek kellős közepén.

A Tisza kezdetben inkább dugdosta a jelölteket, van is erre ok, én nem mondom. Jó példa erre Judák Zsolt, a Tisza kalocsai képviselőjelöltje, aki Magyar Péterrel egy színpadon szerepelve volt képes bődületes marhaságot mondani Orbánról és egy őt megerőszakoló képzeletbeli fiatalkorú lányról. De még jobb példa Márki-Zay Péteré, aki 2022-ben miniszterelnök-jelöltként egy nehéz nap végén a Partizánban arról beszélt: akár katonákat is küldene az orosz–ukrán háborúba, amire aztán a Fidesz egy egész kampányt épített, és nyert soha nem látott arányban. Vagy ott van a mostanában feltűnően keveset szereplő tiszás Tarr Zoltán, akinek egy rosszul sikerült mondata hónapokig uralta a Fidesz propagandagépezetét. Azért ezeknek az eseteknek – azon túl, hogy a Fidesz nem válogat az eszközökben – az is tanulsága, hogy nem kell hülyeséget beszélni.

A Tisza az utóbbi hetekben már meghirdeti, hogy képviselőjelöltjeit merrefelé lehet elcsípni a választópolgároknak. Mi találomra három Budapest környéki helyet választottunk.

A Vecsésen induló Balajti István Találkozunk!-felkiáltással tette fel időpontjait. A dabasi Hende Máté azt írta: Várunk pultjainknál! Bujdosó Andrea pedig ezt írta: „Találkozzunk, beszélgessünk! Várok mindenkit szeretettel!”

Lehetett volna Széchenyi, de mocskos csaló lett

Vecsésen az orvosi rendelő előtt három aktivistát találtunk, Balajti István nem volt ott, azt mondták, Gyálon kampányol. „Szegény, azt sem tudja, merre szaladjon” – mondta egyikük. A nap szikrázóan sütött ugyan, de a szél annyira erős volt, hogy ketten is belekapaszkodtak a pultba, nehogy elfújja. Előttük egy csomó toll, matricák, és egy aláírásgyűjtő ív.

Erősen fideszes választókerület ez, még legutóbb is Szűcs Lajos indult és nyert, pedig a tenisz-szövetség elnökeként minimum 13 milliárd forint kárt okozott az adófizetőknek. És ami még különösebb: most is ő a jelölt. Amikor Csapákné Nagy Mária, László Edit és Maár Gyula hetekkel ezelőtt pultozni kezdett, még egészen más volt a hangulat. Hazaárulóknak, mocskos szemeteknek hordták le őket, meg szégyelljék magukat, mostanra viszont legfeljebb szigorúan néz rájuk egy-egy fideszes, de sokkal jellemzőbb – ezt mi is tapasztaltuk –, hogy bátorítóan rájuk dudálnak, integetnek vagy azt kiáltják, hogy áradjon a Tisza. És nagyon sok a csendes támogató, akik odamennek a pulthoz, de nem írnak alá, mert valamilyen szinten függnek a hatalomtól, de támogatásukról biztosítják őket.