A 2026-os választások előtti hetekben olyan hangulat van Magyarországon, amihez hasonlót még nem tapasztaltunk az Orbán-rendszerben. Ehhez szükség volt annak az ellenzéki hozzáállásnak a meghaladására, amit a reménytelen skandálások emlékére nevezhetünk „nem hagyjuk!” politikának. A tét most egészen más.
Henry után újabb rejtélyes figura kereste meg 2025 nyarán az egykor a Tisza Pártnak dolgozó fiatal informatikust, Gundalfot. Theonak nevezte magát, de nem beszervezni akarta, hanem figyelmeztetni. Azt állította, hogy az Alkotmányvédelmi Hivatalnál dolgozik, és a szervezet érintett az ügyükben, de politikai megrendelésre cselekszik. „Túl sok a szürke zóna, túl sok mindent húznak ki az anyagokból.”
Gemencen vágásterület vágásterületet ér, a Bükkben 200 éves faállományt is kivágtak. A természetvédelem helyzete sem sokkal jobb, mint a gyerekvédelemé.
Pont akkor esik szét még jobban a Fidesz, amikor lenne fogás a Tiszán. Tusványostól a parlamentig, mi hazánkos beszólástól a kibontakozó energiaválságig húzódik a kérdés: megállt már a lejtőn a volt kormánypárt? Erről beszélgettünk a 444 stúdiójában.
Voltak, akiket kirúgtak, mások önként távoztak, azóta évek teltek el. Mi lett azokkal, akik polgári engedetlenséggel álltak ki egy jobb oktatási rendszerért?
Olyan valóságra ébredtünk, amiről azt gondoltuk, hogy csak rossz vicc, értékelte a helyzetet Orbán Viktor. Tusványoson idén pull up-oltak válságtagadók, reménykedők, de még olyanok is, akik önállósodnának. A vereség okairól, a Fidesz válságáról és a polgári-radikális ellentétről kérdeztük a résztvevőket.
Szerinte „Bóka János elsőre egy sótlan hivatalnoknak tűnhet, akit nem tud az ember haverként kezelni, de ha megismerik, akkor rendkívül szórakoztató és intelligens jelenség”.