A 2026-os választások előtti hetekben olyan hangulat van Magyarországon, amihez hasonlót még nem tapasztaltunk az Orbán-rendszerben. Ehhez szükség volt annak az ellenzéki hozzáállásnak a meghaladására, amit a reménytelen skandálások emlékére nevezhetünk „nem hagyjuk!” politikának. A tét most egészen más.
Henry után újabb rejtélyes figura kereste meg 2025 nyarán az egykor a Tisza Pártnak dolgozó fiatal informatikust, Gundalfot. Theonak nevezte magát, de nem beszervezni akarta, hanem figyelmeztetni. Azt állította, hogy az Alkotmányvédelmi Hivatalnál dolgozik, és a szervezet érintett az ügyükben, de politikai megrendelésre cselekszik. „Túl sok a szürke zóna, túl sok mindent húznak ki az anyagokból.”
Nem az ölünkbe esett a változás, rengetegen vettek részt benne. Ez száz éve a legjobb esélyt kínálja tartós rendszer alapítására. Meg kell nevezni a bűnösöket, ki kell szorítani az oroszokat, be kell vonni az embereket a rendszerépítésbe.
Újra és újra leszavazta a Fidesz a parlamentben az ügynökakták nyilvánosságát, Ruff Bálint viszont első intézkedései közé sorolta ezt az ügyet. A vesztes kampány vezetője közben rádöbbent, mást kellett volna csinálni. Robog tovább a magyar politika, itt a Közért új adása.
Szánthó Miklós magabiztos volt. Nagyon, nagyon magabiztos. Egy választási vereség története az Alapjogokért Központ főigazgatójának kordokumentum értékű videóin keresztül.
Magyarországról vesz példát a világ a rendszerváltás után, sokat látott nemzetközi tudósítók csodálkoznak rá arra, ami nálunk zajlik. A Fidesz közben azzal szembesül: hiába a totális kampány, a táboruk magján kívül alig tudtak bárkit megszólítani. Itt a Közért új epizódja.
A Karmelitában még vakarták a fejüket a vasárnapi eredmény miatt, miközben Magyar Péter a szomszédban már a köztársasági elnökkel tárgyalt.