A pénteki délutáni-esti, százezres tömeget megmozgató rendszerbontó nagykoncerten beszédet mondott Szabó Bence nyomozó, az NNI százados és Pálinkás Szilveszter honvéd százados, akik az elmúlt hetekben a rendszerről kitálaló beszédeikkel váltak közismertté. Szabó számolt be a magyar szolgálatok Tisza ellen indított akciójáról, míg Pálinkás a honvédség morális mélypontjáról és Orbán Gáspár meredek terveiről beszélt.

„Az élet nem egy zökkenőmentes menetelés, hanem egy ismeretlen terepen zajló hadművelet. Itt nincs biztos útvonal, csak döntések vannak. Itt nem a rendfokozat, a felszerelés számít igaz, hanem az, ami bennünk van, az erkölcsi iránytűnk” – így kezdte Pálinkás. Azt mondta, egy katona tudja, hogy legfontosabb eszköze nem a fegyvere, hanem az elvei, az a belső hang, ami megmondja, mi a helyes akkor, amikor senki nem figyel. „Ez a belső iránytű vezet át a ködön, a bizonytalanságon, a hazugság erdején is.”

Szerinte a becsület azt jelenti, hogy kiállunk az igazság mellett, még akkor is, ha az nehéz. „Vannak harcok, amiket csendben vívunk meg a reménytelenséggel, a félelmünkkel. de éppen itt van szükség a bátorságra. A bátorság nem azt jelenti, hogy nem félünk, hanem a félelem ellenére is előrelépünk, szembenézünk a sötétséggel, azt mondjuk: itt vagyok, és nem hátrálok meg.” A tömeg, amelyik eddig is nagyjából minden mondata után tapsolt és éljenzett, ekkor kezdi skandálni, hogy Pálinkás, Pálinkás.

„Legyen az erkölcsi iránytűnk az, ami vezet minket, a becsület az, ami megtart. A sötétség nem attól tűnik el, hogy várunk, hanem attól, hogy valaki elkezd világítani. Legyetek egymásnak fény a sötétségben” – üzente a jelenlévőknek. A beszédét azzal zárta, hogy talán most áll utoljára egyenruhában, és „megtiszteltetés volt titeket szolgálni, ezzel fejezte be a beszédét”.

Szabó Bence azzal kezdett, hogy egy ideális rendszerben ő most nem ott állna, a rendszerbontó koncert színpadán, „de egy ideális rendszerben nem lenne szükség rendszerbontó nagykoncertre”. Szerinte az országra az elmúlt években, „akár évtizedben” a kilátástalanság, kétségbeesés, keserűség szürke köde borult. „Az emberek úgy érzik, a rendszer kizsákmányolja őket, hogy magát fenntartsa”, és hogy egy ideális rendszerben az állam nem egyenlő a párttal, a párt nem egyenlő az állammal.

Beszélt az alkotmányos alapjogokról, arról, hogy a törvény előtt mindenkinek egyenlőnek kell lennie, nincs olyan, hogy valaki egyenlő, valaki egyenlőbb. Szerinte amilyen hírek az elmúlt hetekben megjelentek, azok arra utalnak, hogy állami szervek be akarták dönteni a legnagyobb ellenzéki pártot.

„Ebben a rendszerben ma Magyarországon még az alkotmányos alapjogaink sem tudnak érvényesülni, és ennek véget kell vetni” – fejezte be a beszédét. A tömeg azt kezdte skandálni, hogy hősök, hősök, majd jött a mocskosfideszezés, és folytatódtak a koncert.