Orbán Viktor péntek reggel, két nappal a választást előtt kivételesen nem az egyébként mérhetetlen hallgatottságú közrádióban adott nyilatkozatot, hanem saját Facebook-oldalán tett közzé egy videót, a teljes szövegét is közlő cikkünk itt olvasható. A beszédet csütörtökön azzal harangozta be, hogy pénteken bejelentést tesz. Nem tett, ellenben olyan monológot tolt le, ami történelmi időket idézett fel, nem is akármilyeneket.

És nem csak egy átlagos hallgatóban, hanem Lakner Zoltánban is. A politológus egy idézetpárral is érzékeltette, hogy Orbán szavaiban mennyire a bukás előtt álló állampárti főtitkár, Grósz Károly 1988. november 29-i, fehérterrorozós sportcsarnokbeli beszédének hangulata és stílusa köszönt vissza.

A Facebook-posztjában kiválasztott idézetek egy-egy részlete:

„Ellenfeleink semmitől sem riadnak vissza, hogy megszerezzék a hatalmat. Külföldi titkosszolgálatokkal játszanak össze. Erőszakkal fenyegetik a híveinket és koholt vádakkal választási csalást kiáltanak már a választás előtt. Tüntetéseket és balhét szerveznek már most, mielőtt megszámolták volna az önök voksait. Beszéljünk világosan. Ez egy szervezett kísérlet arra, hogy káosszal, nyomással és nemzetközi lejáratással megkérdőjelezzék a magyar emberek döntését.”

Valóban van több, mondjuk úgy, párhuzamos gondolat ezzel a másik gondolatfutammal:

„A magyar párt és társadalom jó irányba halad előre, de rögös az út, és benne van a bukás esélye is. Ellenségeink is tudják ezt, és spekulálnak rá. A harc eredménye csak tőlünk függ, mert osztályharc lett ez a javából. Attól, hogy képesek vagyunk-e visszanyerni önbizalmunkat, magunk mellé tudjuk-e állítani a józan erőket, s ha kell, határozottan fel tudunk-e lépni az ellenséges, ellenforradalmi erőkkel szemben. Ha igen, megmarad a rend, a biztonság, túljutunk gazdasági nehézségeinken, megőrizzük értékeinket, s egy új, korszerűbb és hatékonyabban működő magyar szocializmust hozunk létre. Ha nem, az anarchia, a káosz és — ne legyen illúzió — a fehérterror fog eluralkodni.”

A fehérterror persze árulkodó, szóval túl könnyű lenne a kérdés, hogy melyik volt Orbán és melyik Grósz. De ha az Arcanumon visszakeressük a korabeli Népszabadságban a beszédet – nem meglepő módon a teljes szöveget lehozta a pártlap – és összevetjük a mostani teljes beszéddel, találunk néhány olyan kitételt, aminél nehezebb megmondani, ki mondta és mikor mondta.

• „Megszüntettük Magyarország kiszolgáltatottságát” vs. Az ország „tekintélye, megbecsültsége a világban megszilárdult”.
• „Nemzeti összefogás kell tehát, és nem politikai válság” vs. „Mi nemzeti egységet hirdetünk”.
• „Ez most nem a széthúzás, nem a harag és nem a gyűlölködés ideje” vs. „Ha nem akarjuk, hogy a kapkodás újabb kudarcokra vezessen, akkor csak higgadtan, körültekintően és következetesen járhatunk ezen az úton”.
• „Ne engedjük tönkretenni mindazt, amit (...) megalkottunk, azokat az értékeket, amelyeket felhalmoztunk” vs. „Most az a veszély fenyeget, hogy mindazt, amit együtt felépítettünk, elveszíthetjük”.
• „Most összefogásra, egységre és biztonságra van szükség” vs. „ha ez a párt összeomlik, összeomlik az ország is”.

Jó tippelgetést!