Tessely Zoltán képviselői bajsza alatt huncut mosoly, ahogy elhalad a székesfehérvári Városház téren gyülekező fideszesek mellett. A bicskei székhelyű Fejér 3-as választókerület jelöltjének nincs sok dolga, a felmérések szerint jól áll, férfias kézfogásokat fogad, joviálisan mosolyog. Az Orbán-beszédre háromezresre duzzadó tömegnek annál több a dolga: a színpadmester instruálja őket, először a táblákat próbálják el, aztán a zászlót.

„A következő kérésem pedig azokhoz lenne, akik itt vannak velem szemben. Hiszen a kamerák önök mögött dolgoznak. Mikor felemelik a zászlókat, legyenek szívesek egy picit alacsonyabban tartani.

Csináljunk ebből egy próbát, jó? Hogy ennek a magasságát be tudjuk szépen lőni itt középen.

Ez itt tökéletes.

Azt gondolom, hogy a legszebben tetszenek tartani a 21 állomás közül, és ezt komolyan mondom, nagyon szófogadó közönség! Itt jobb oldalra jöhetnének jó magasra a zászlók, hadd nézem.

Megkomponáljuk! Itt magasan a zászlók, itt közepesen a zászlók, hátul nagyon magasan a zászlók. Nagyon szuper!”

Már élesben megy a felvétel, lengenek a zászlók, amikor Orbán Viktor fellép a színpadra és azt mondja: „Remélem, legalább olyan fáradtak, mint én. A kampány végén el kell fáradni. Ha nem vagyunk fáradtak, az azt jelenti, hogy nem dolgoztunk eleget.” Most kicsit máshogy ül a Bikini nemrég hallott néhány sora: „Itt ül az idő a nyakamon. Kifogy az út a lábam alól. Akkor is megyek, ha nem akarok!”

Nem akarnak velem szóba állni a fideszesek. Egy vállalkozó és az unokaöccse az országjárás szinte minden állomásán ott volt, ők kedélyesen válaszolnak. A fiatalabb srác félénk, a nagybátyja szerint „nem volt még sehol”, hát most megmutatja neki az országot: meghallgatják a beszédeket, lekezelnek az ismerős arcokkal, aztán sétálnak egyet a városban, meg esznek egy jót. Szentendre volt a kedvencük, gyönyörű város, most látták először.

A hátsó sorokban Orbán országjárásának korábbi állomásairól már jól ismert fekete sereg – Bazsó Adolf és a Gremsberger testvérek –, meg Lázár János kollégái, akik minden megszólalás után viktoroznak meg riariáznak. A körülöttük állók néha be-becsatlakoznak, máskor zavartan mosolyognak. Varga „The Fair Right” Ádám és Bohár Dániel összeröhögnek a Gremsbergerék csapatával, közben tiszásokra vadásznak: egy részeg tiszás bácsinak megörülnek, kérdezgetik a dülöngélő szerencsétlent, legalább lesz miről posztolniuk.