Tessely Zoltán képviselői bajsza alatt huncut mosoly, ahogy elhalad a székesfehérvári Városház téren gyülekező fideszesek mellett. A bicskei székhelyű Fejér 3-as választókerület jelöltjének nincs sok dolga, a felmérések szerint jól áll, férfias kézfogásokat fogad, joviálisan mosolyog. Az Orbán-beszédre háromezresre duzzadó tömegnek annál több a dolga: a színpadmester instruálja őket, először a táblákat próbálják el, aztán a zászlót.

„A következő kérésem pedig azokhoz lenne, akik itt vannak velem szemben. Hiszen a kamerák önök mögött dolgoznak. Mikor felemelik a zászlókat, legyenek szívesek egy picit alacsonyabban tartani.

Csináljunk ebből egy próbát, jó? Hogy ennek a magasságát be tudjuk szépen lőni itt középen.

Ez itt tökéletes.

Azt gondolom, hogy a legszebben tetszenek tartani a 21 állomás közül, és ezt komolyan mondom, nagyon szófogadó közönség! Itt jobb oldalra jöhetnének jó magasra a zászlók, hadd nézem.

Megkomponáljuk! Itt magasan a zászlók, itt közepesen a zászlók, hátul nagyon magasan a zászlók. Nagyon szuper!”

Már élesben megy a felvétel, lengenek a zászlók, amikor Orbán Viktor fellép a színpadra és azt mondja: „Remélem, legalább olyan fáradtak, mint én. A kampány végén el kell fáradni. Ha nem vagyunk fáradtak, az azt jelenti, hogy nem dolgoztunk eleget.” Most kicsit máshogy ül a Bikini nemrég hallott néhány sora: „Itt ül az idő a nyakamon. Kifogy az út a lábam alól. Akkor is megyek, ha nem akarok!”

Nem akarnak velem szóba állni a fideszesek. Egy vállalkozó és az unokaöccse az országjárás szinte minden állomásán ott volt, ők kedélyesen válaszolnak. A fiatalabb srác félénk, a nagybátyja szerint „nem volt még sehol”, hát most megmutatja neki az országot: meghallgatják a beszédeket, lekezelnek az ismerős arcokkal, aztán sétálnak egyet a városban, meg esznek egy jót. Szentendre volt a kedvencük, gyönyörű város, most látták először.

A hátsó sorokban Orbán országjárásának korábbi állomásairól már jól ismert fekete sereg – Bazsó Adolf és a Gremsberger testvérek –, meg Lázár János kollégái, akik minden megszólalás után viktoroznak meg riariáznak. A körülöttük állók néha be-becsatlakoznak, máskor zavartan mosolyognak. Varga „The Fair Right” Ádám és Bohár Dániel összeröhögnek a Gremsbergerék csapatával, közben tiszásokra vadásznak: egy részeg tiszás bácsinak megörülnek, kérdezgetik a dülöngélő szerencsétlent, legalább lesz miről posztolniuk.

Ezen túl még néhány ásóval érkezett tizenéves kutyapártost is elriasztanak a környékről, Varga pedig egy kamera elől rejtőzködő fideszest tiszásnak néz, de amint a menekülő illető megfordul, tisztázni a pártállást, kezet fognak, és megy mindenki a dolgára.

Később, a miniszterelnöki beszéd után előkerül az udvariasan mosolygó orosz sajtó mellett néhány tiszás fiatal is. Azt mondják, többen voltak, katasztrófaturistáskodni jöttek, de a többiek inkább elmentek kocsmázni. Őket este valóban ott találjuk egy közeli kocsmában, a pultban épp laptopról megy az élő adás a Puzsér Róbert-féle rendszerbontó nagykoncertről – ott szembesülünk először a dugig telt Hősök terével. A kocsmában többen azt mondják, az ellenzékiek leléptek Budapestre, azért nem volt nagyobb a megmozdulás.

A tiszások hiányára Orbán is kitért a megszokott panelek mellett. Egyébként is sokat beszélt a városról, ahol felnőtt, és ahol jellemzően zárni szokta a kampányát. „Az eszembe ötlik, hogy milyen erős kultúrváros is a mi Székesfehérvárunk. Az ország legtöbb városában ilyenkor oldalról, hátulról mindenfajta tiszások szoktak óbégatni. És nézzék meg, ez itt nem szokás. Ez egy kultúrváros.” Azt mondja, itt is nyilván vannak tiszások, de ők nem rontják el mások örömét.

Kicsit azért sajnálja is, hogy nincsenek itt, és nem tudja meggyőzni őket, hogy ne a pártjukat válasszák, hanem az ilyen bizonytalan időkben az egyedüli biztos pontot, a Fideszt.

A miniszterelnök szerint hárommillió szavazóra lesz szükségük, Horthy Miklós és Tisza István által soha nem látott nemzeti összefogásra, hogy Magyarország kimaradjon a háborúból. Azt mondja, az emberek jobban bíznak a szomszédaikban, és most már nem azt kéri, hogy mindenki hozzon magával két másik szavazót, hanem hogy mindenki hozzon magával mindenkit. Közben a hátsó sorokban működésbe lép a szomszédi demokrácia:

„Miért, te miből tájékozódsz, nem a tévéből?” – kérdezi egy idősebb pufidzsekis nő hitetlenkedve. „Nem, a valóságból” – válaszolja rezignáltan egy farmerkabátos férfi. „Olyan nincs" – vágja rá a nő magabiztosan. „Évekig bújtatták ezt a mocskos patkányt” – dörmögi a bajsza alatt a farmerkabát. „Kit?” – értetlenkedik a pufidzseki. „Hát a Szőlő utca pedofil igazgatóját” – mondja a férfi, de úgy, mint aki elkeseredésében mindjárt kikér egy kisfröccsöt. A pufidzsekis motyog valamit, aztán jó napottal elköszön.

Székesfehérváron máshogy ül a béke szó, itt sokszor még az ellenzékiek is fideszesek, annyira népszerű a helyi polgármester. Az úgynevezett emberarcú fideszesek sorát bővítő Cser-Palkovics András 2010 óta vezeti a várost, 2024-ben 74 százalékos támogatottsággal választották meg. Orbán meg is köszöni a munkáját, Cserpának nevezi, ahogy a helyiek szokták. A polgármester is felszólal, a helyi kihívókat azzal támadja, hogy azok tönkretett, elhanyagolt, lerohadt városnak nevezték Székesfehérvárt. „Képviselheti-e valaki ezt a várost és közösségét a parlamentben, akinek ez a véleménye önökről, Székesfehérvárról és a fehérvári polgárokról?”

A tömeg fújol, Cserpa pedig arról beszél, hogy az előzetesen leegyeztetett koreográfia szerint működő, Lázár János munkatársainak skandálásával mozgásba hozott sokaság igazi és valódi közösség.

A polgármester a két székesfehérvári székhelyű körzet fideszes jelöltjét ajánlja a helyiek figyelmébe. Szerinte Törő Gábor és Vargha Tamás „nem megszerelni szeretnék ezt a várost, hanem szolgálni”. Elkél a támogatás, mivel az előzetes mandátumbecslések alapján mindkét választókerület inkább az ellenzéknek áll. A cikk elején huncutul mosolygó, az este végén zászlóval elégedett, az új fideszes mulatós nótákra jót mulató polgári arckifejezéssel távozó Tessely esetében viszont valószínűbb a fideszes győzelem.