Épphogy megszabadult az Európai Unió a kerékkötő Orbán Viktortól, megjelent a színen egy újabb populista, oroszbarát, szuverenista kormányfő a korábbi köztársasági elnök, Rumen Radev személyében, aki rég nem látott fölénnyel nyert a vasárnapi bolgár választásokon. A legtöbb nyugati kommentár ezzel a párhuzammal számolt be az eseményekről, de abban is egyetértés volt köztük, hogy Radev nagyon messze van Orbántól. A bolgár választási eredmény kulcsa egyébként is döntő részben nem a geopolitikában, hanem a régóta húzódó belpolitikai válságban keresendő, és ebből következően egy éles külpolitikai irányváltás is valószínűtlen.

A stabilan instabil ország

Bulgária a legtöbb statisztikai mutató szerint az Európai Unió legszegényebb és (Magyarországgal karöltve) legkorruptabb országa. A kilábalást nehezíti, hogy hosszú évek óta kormányválságról kormányválságra botladozik. Az elmúlt öt évben ez volt a nyolcadik (!) parlamenti választás az országban, ahol törékeny koalíciók és rövid életű, cselekvésképtelen ügyvivő kabinetek váltották egymást. Bár az országnak minden politikai vihar ellenére idén januárban sikerült csatlakoznia az euróövezethez, a történelmi siker sem hozta el a várt stabilitást.

Az állandó instabilitásban volt egyetlen állandó szereplő a miniszterelnöki posztot háromszor is betöltő Bojko Boriszov. A pályáját a kommunista Bulgária vezetője, Todor Zsivkov testőreként kezdő Boriszov 2009-ben ült először a miniszterelnöki székbe. Ő és jobbközép-populista pártja, a GERB eddig minden politikai válságot túlélt, és bár időről időre kiszorult a hatalomból, sosem tűnt el a rendszerből. Nélküle nem lehetett stabil kormányt alakítani, vele viszont sokan nem akartak, már csak azért sem, mert a korrupt, oligarchikus rendszer kulcsfigurájának őt tartják. A 2020–21-es tömegtüntetések fő célpontja is az ő nevével fémjelzett rendszer volt.

Boriszov politikai túlélőképessége eddig nagyrészt abban rejlett, hogy az igazságszolgáltatás tehetetlensége pajzsként védte a korrupciós vádaktól: több eljárás is indult ellene, de ezek egyike sem jutott el a vádemelésig vagy a jogerős ítéletig. Ennek csak annyi következménye volt, hogy Boriszov háttérbe húzódott, pártja pedig más politikust jelölt miniszterelnöknek. Mint legutóbb Roszen Zseljazkovot, akit Boriszov proxyjának bélyegeztek a riválisok. Zseljazkov tavaly decemberben lemondott, miután hetekig tartó utcai tüntetések voltak az állami korrupció és az egyes adókat emelő új költségvetés ellen. Az ő kormánya se töltötte ki a hivatali idejét, ahogy 2021 óta egyik sem.

A tábornok átül az elnökiből a miniszterelnöki székbe

Ekkor szánta el magát a cselekvésre Rumen Radev: a légierő egykori tábornokát tíz éve választották köztársasági elnökké, és mivel kimaradt a pártpolitikai viszályokból és a korrupciós sztorikból, sikerrel pozícionálta magát kívülről jött emberként, miután januárban lemondott inkább csak ceremoniális elnöki tisztségéről. A 62 éves Radev korrupció- és elitellenes üzenete ilyen előzmények után a választók nagy részénél rezonálni tudott.