Ki gondolta volna pont ezt a magyarokról: háromnegyedük szerint a telefonszám „nem csak egy szám”

Huncut közleményt adott ki egy felmérésre építve a Yettel, amit arra futtattak ki, hogy milyen egyszerűen le lehet náluk bonyolítani a számhordozást. Viszont még mielőtt a szöveg végén erre is fény derült volna, az elején és közepén jó pár érdekes, mókás, szórakoztató, vicces, eredeti, meghökkentő, váratlan, hihetetlen, elképesztő, kézenfekvő, magától értetődő, nyilvánvaló stb. megállapítást is olvashattak az olvasók. Íme a legjava:

• A hanghívások ereje töretlen, a chatelés gazdagítja a kommunikációs lehetőségeket.
• A hívás továbbra is a legerősebb kommunikációs forma.
• A hanghívások ereje töretlen, a chatelés gazdagítja a kommunikációs lehetőségeket.
• A magyarok a legtöbb személlyel még mindig leggyakrabban hívásban tartják a kapcsolatot, különösen a szülőkkel.
• A távolabbi rokonok esetében tízből hatan részesítik előnyben a hívást.
• Baráti körben a szöveges egyeztetés dominál.
• Az SMS-t és a videóhívást a legtöbben célzottan a gyermekeikkel vagy párjukkal való kapcsolattartásra tartják fenn.
• A chatalkalmazások a 18–26 évesek körében a legnépszerűbbek, a hanghívás a 45 év felettiek sajátja.
• Telefonálásnál csak tízből négy esetben volt szükség utólagos magyarázkodásra az elhangzott tartalommal kapcsolatban, az írásos üzenetváltásoknál tízből hat válaszadó kényszerült ilyen helyzetbe a félreértett szöveg- vagy emojihasználat miatt.
• A magyarok fele emellett érzelmi okokból is ragaszkodik a telefonszámához, és a kitöltők háromnegyede szerint a telefonszám „nem csak egy szám”.
• Bár kötődünk a saját azonosítónkhoz, másokét már nem jegyezzük meg: mindössze tízből négy válaszadó tudna fejből felhívni több ismerőst vagy családtagot.

Ezen a ponton szeretném megjegyezni, hogy én pl. az összes közvetlen családtagom számát tudom fejből, sőt, az egykori főnökömét is, akinek a rovatában 1996 és 1998 között dolgoztam. A későbbiekét nem. Mi ebből a tanulság?