Ruff Bálint, pénz- és igazságügyek: ma délre lezavarják az összes miniszterjelölti meghallgatást

Mikor kezdődik és mikor végződik az evilági élet? Hogyan definiálja a házasság fogalmát

Mi lesz holnap, honnan fogják érezni a vidéki emberek az új kormány megváltozott vidékpolitikáját? – kérdezte Göröghné Bocskai Éva (Tisza).

Gyopáros Alpár (Fidesz) rendkívül ambiciózus csomagnak nevezte a kormányzati terveket, azt mondta, hogy a célok maximálisan támogathatók. Több kérdést is feltett, a legfontosabbak:

• Honnan lesz erre pénz, 600-700, de akár 1000 milliárd is kellhet - ha nem is az első évben, de a következő évektől lesz erre költségvetési fedezet?
• A háziorvosi szolgáltatás, gyógyszertár, iskola stb. hiánya nem csak pénzkérdés, hanem szervezési, jogalkotási kérdés, hogyan akarja megoldani az új kormányzat? És hogyan próbálja megoldani a kistelepülési munkahelyek hiányának problémáját?
• Ha a helyi közösség dönthet a Szt. István terv falunkénti egymilliárdból presztízsberuházást akar, például térkövezést, akkor hagyják, hogy legyen az, vagy terveznek valami kontrollt beépíteni?

László Endre Márton (Tisza) a gödöllői térségből jön, "mi egy kicsit Budapest és a vidék közé szorultunk", a fővárosra jellemző problémáik is vannak, a vidékre jellemző problémáik is. Fontosabb kérdései:

• Hogyan tervezi javítani a miniszterjelölt, a kormány az agglomeráció helyzetét?
• Ki lesz a felelős a Budapest, agglomeráció, kormány együttműködéséért?

Koncz Zsófia (Fidesz), aki most még csak tanácskozási joggal vehet részt az ülésen, elsősorban arról beszélt, hogy vidéken milyen fantasztikus dolgok történtek az Orbán-rendszerben, példaként említ bölcsődeépítéseket, ennek folytatásáról kérdez. Mivel a Tisza megígérte a szolidaritási hozzájárulás intézményének felülvizsgálatát, azt is kérdezte, hogy ezzel kapcsolatban mik a kormány tervei, és mit gondolnak arról, hogy a tehetősebb települések támogassák a szegényebb helyeket. Kérdezett a falusi CSOK-ról, arról, hogy milyen hatás- és feladatköröket adnának vissza az önkormányzatoknak, megyéknek és településeknek (iskolák, egészségügyi intézmények)?

A tiszás Balatincz Péter, aki a tapolcai-sümegi-ajkai körzetből érkezett, azt mondta, ő nem látta ezeket a fejlesztéseket, a falvak a turizmus időszakát leszámítva elöregedtek, kiüresedtek, magukra maradtak. A fiatalok nem tudnak beköltözni, nincs gyerek, nincs óvoda, összevonják az intézményhálózatot. A Balatonnál hogyan lehet úgy fejleszteni a turizmust, hogy az ne menjen a helyben élők kárára.

Tilki Attila (Fidesz): más EU-s országokban partnert keresnek-e partnert a vidékfejlesztési források növelésére a következő uniós ciklusban? Az aprófalva térségek orvoshiányára milyen terveik vannak? A drogfogyasztás elharapózására milyen terveik vannak, illetve Lőrincz Viktória mit gondol a drogpolitikáról? Az aprófalvas térségek iskolahálózatával kapcsolatos kormányzati tervekről is kérdezett, valamint arról, hogy tervezi-e a kormány a négy számjegyű utak fejlesztését.

Balogh Mihály (Tisza) arról kérdezi Kátai-Némethet, hog tervezik a gyermekvédelemben az átvilágítást és a felelősségre vonást. A kormánypárt roma képviselője a cigányságot ért megaláztatásokat sorolta, élesen kritizálta a „rasszizmus melegágyának” titulált Mi Hazánkat is. Megkérdezte Dúró Dórát, hogy nem zavarja-e, hogy vele kell egy teremben tartózkodnia, ez kisebb turbulenciát okozott a teremben, mert Dúró sérelmezte, hogy nem válaszolhat neki, Máthé pedig rendre intette a képviselőt. Végül a kérdése: Mit tesz majd Kátai-Német a romákért?

Zsigó Róbert (Fidesz) a nők munkavállalásának támogatásáról, a családtámogatások jövőjéről (lényegében minden programra külön rákérdeztett), valamint az Erzsébet-táborokról kérdezte. Még azt is belepréselte a négy perces időtartamba, hogy a több mint 1200 tiszás kampányígéretből mennyit fognak megvalósítani.

Bárkányi Bence (Tisza) arról érdeklődik, milyen problémák merülnek fel a hajléktalanság terén, hogyan fogják ezt jobbá tenni? Muhari Gergely, a bizottság tiszás alelnöke és Máthé Zsuzsanna (Fidesz) is kérdezte még a miniszterjelöltet.

A felmerült témák: magyar zenekultúra, Wass Albert, nemzeti sajtóalap, vidék szerepe a közművelődésben, Déryné Program, a kulturális finanszírozás demokratizálása, filmipari közpénzek elosztása, filmtörvény.

Németh Csilla (Tisza) a kórházban hagyott csecsemőkről kérdezi a miniszterjelöltet, Dúró Dóra (Mi Hazánk) kérdései: hogyan fogja a Tisza megállítani 2035-ig megállítani a népességfogyást? Hogyan lesz 2050-től újra tízmillió fő az ország lakossága száma? Ha az egygyermekesek felé tolják el a családtámogatást, mitől várják el a termékenységi arányszám növekedését? Anyagi ösztönzők mellett más támogatási formákban is gondolkoznak-e? Célja lesz-e a kormánynak az állami gondozásban nevelkedő gyerekek számának csökkentése? Hogyan kívánják ezt elérni? Milyen ütemben növelik 25%-kal a gyermekvédelemben dolgozók fizetését? Növelik-e a vezetői pótlékot? (Dúró gyakorlatilag levegővétel nélkül sorolta a kérdéseit).

Kőszegi Krisztián, a parlament roma, tiszás alelnöke a gyermekvédelemről kérdezi a miniszterjelöltet. Elegendő-e a meglévő szabályozás módosítása, vagy egy teljesen új gyermekvédelmi törvényre van szükség?

Kőszegit a parlamentbe csak néhány hétre beülő Orbán Balázs kérdései követik. Orbán először sok sikert kívánt az esélyegyenlőség és akadálymenetesítés és a gyermekvédelem terén megfogalmazott célokhoz. Kacifántosan megfogalmazott kérdései: 1.) a szegénységgel kapcsolatos tervezési feladatokhoz milyen statisztikákat használat, elfogadhatónak tartják-e az Eurostat vonatkozó adatait? (Orbán szerint ezek az adatok nem támasztják alá a Kátai expozéjában elhangzottakat.) 2.) Közfoglalkoztatás: foglalkoztatás vagy segélyezésalapú rendszert akarnak? 3.)Hajlandó-e küzdeni azért, hogy a családi adócsökkentési program megmaradjon, honnan lesz ennek pénzügyi fedezete? 4.) Az idő lejárt, de azért a genderérzékenyítésre még rákérdez.

hogy „miben sérült az igazságszolgáltatás rendszere”, mert ő egy ilyen esetet sem tud mondani.

Amíg várunk Görög Márta válaszára (először meghallgatja az összes kérdést), addig mindenki gondolkodhat azon, eszébe jut-e olyan példa, ami a volt igazságügyi miniszter figyelmét elkerülte.

Tarr szerint ebből az állapotból próbál magához térni most az ország. Szerinte ebben a kultúrának kulcsszerepe van, ezért egyfajta „helyreállítási minisztériumként” is tekintene a kulturális kormányzásra. Célja, hogy az alkotók és a kulturális hozzáférés felszabadításával segítse a társadalmi önismeretet és az ébredést. Hangsúlyozta: a kultúra nem a hatalom szolgálója, hanem a társadalom önismeretének egyik legfontosabb terepe.

Programjának első pillére az autonómia helyreállítása, a második az átlátható finanszírozás – többek között szakmai zsűrikkel és nyilvános indoklással –, a harmadik pedig a társadalmi hozzáférés megerősítése. Szerinte a kultúrának jelen kell lennie a falvakban, a könyvtárakban, a független műhelyekben és az online terekben is.

Konkrét intézkedéseket is felsorolt. Megszüntetnék a Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központot, és visszaadnák az intézmények autonómiáját, a szükséges változásokat pedig az érintettekkel folytatott párbeszéd során alakítanák ki. Megkezdenék az Iparművészeti Múzeum rekonstrukcióját, és világos protokollt vezetnének be a közgyűjteményi tárgyak kölcsönzésére. Emellett önálló országos műemlékvédelmi intézményt hoznának létre, helyreállítva az ellenőrzési rendszert is.

Átvilágítanák az NKA működését és a vitatott forráselosztásokat, beleértve az elosztási mechanizmusokat, a létrejött produkciókat és az elszámolásokat is. Rendeznék a Nemzeti Fimintézet helyzetét, a színházi területen pedig újraindítanák a szakmai párbeszédet, átlátható vezetői pályázati rendszert vezetnének be, valamint kiszámítható támogatást biztosítanának a független társulatoknak.

A művészeti oktatás autonómiáját helyreállítanák, emellett átlátható ösztöndíjrendszert hoznának létre a középgenerációs alkotók és szerzők számára. Nemzeti olvasóprogramot indítanának, ami élményalapon támogatná az olvasást, és a könyvtárak rendszerét is megerősítenék. Támogatnák a magyar művészet nemzetközi megjelenését is.

Beszélt a közmédia átalakításáról is. Azt mondta, azonnali hatállyal véget vetnének annak a „pusztításnak”, ami szerinte az elmúlt 16 évben zajlott: megszüntetnék a háborús riogatást, a valótlanságok terjesztését és a propagandát. Beszéde végén hangsúlyozta: a kultúrának ismét közös társadalmi üggyé kell válnia, olyan közös térré, ami sokszínű, szabad és mindenki számára hozzáférhető.

Görög Márta azzal kezdi, hogy gratulál mindenkinek a megválasztásához és sok sikert kívánt a következő 4 évre.

Majd bemutatkozik, eddigi szakmai pályafutását ismerteti (itt írtunk róla, hogyan lett ő a miniszterjelölt).

Egy koherens jogrendszer kiépítését és fenntartását nevezi fő feladatának.

Az igazságügyi minisztérium hivatása a társadalom szolgálata - fogalmaz.

Elsődleges célkitűzése a társadalom valamennyi tagjának védelme, a jogrendszerbe vetett bizalom visszaállítása.

A jogállam helyreállítása is célkitűzései közé tartozik, ahogy az is, hogy Magyarországot visszaterelje a „közös európai jogi kultúrába”.

3 pilléres szerkezetet ismertet:

• jogállam és alkotmányosság helyreállítása,
• igazságszolgáltatás függetlenségének visszaállítása,
• korrupcióellenes fordulat és a demokratikus intézményekbe vetett hit visszaállítása.

Görög arról beszél, hogy kiüresedett a fékek és ellensúlyok rendszere, az országgyűlés szerepe meggyengült, az állami intézmények jelentős része elvesztette hitelességét.

Legfontosabb feladatai közt említi

• egy „széles merítésű alkotmányozási folyamat” előkészítését és megkezdését, koordinációját, amihez társadalmi egyeztetést kezdeményeznek,
• az országgyűlésszerepének helyreállítását és megerősítését,
• számos sarkalatos törvény felülvizsgálatát nevezte indokoltnak (70 ilyen van),
• a választási rendszer átláthatóbbá, igazságosabbá tételét,
• a jogi feltételek megteremtését az uniós források feloldásához és hazahozatalához,
• a bíróság és ügyészség függetlenségének megerősítését,
• a devizahitelesek helyzetének rendezését (szintén széles körű egyeztetéssel).

Zéró toleranciát hirdet a korrupcióval szemben, ennek keretében említette a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési Hivatal felállítását és az Európai Ügyészséghez való csatlakozás kereteinek kidolgozását, és egyéb lépéseket a közvagyon védelmében.

Radikálisan korlátozni fogja az igazságügyi minisztérium általi megfigyelési kört, és azt a nyomozati, bírói körbe helyezi vissza.

„A hatalom birtokosai sohasem állhatnak a jog felett” - mondja Görög Márta.

A közgyűjteményi rendszer és általában a magyar kulturális intézményrendszer tudatos leépítéséről beszélt, külön kiemelve a múzeumok, köztük az Iparművészeti Múzeum helyzetét.

„Műemlékeket lebontottak, mert jakuzzit kellett építeni helyére.”

Tarr szerint a leglátványosabb pusztítás a műemlékvédelem területén történt, ennek egyik legismertebb példájaként a Diósgyőri vár átépítését említette. Úgy fogalmazott: az NKA körüli ügy csak a jéghegy csúcsát jelentik, valójában hosszú évek óta tudatosan és folyamatosan magánosították a kulturális finanszírozást. Tarr megismételte korábbi ígéretét: átvilágítják a teljes NKA hálozátot. (A választás után kiderült, hogy a kampányidőszakhoz közeledve az NKA-hoz tartozó Kiemelt Kulturális Programok Ideiglenes Kollégiuma több mint 17 milliárd forintot szórt ki, sok esetben Fidesz-közeli szereplőknek, kormányközeli celebeknek és egyesületeknek.)

A filmiparban kiszámíthatatlanná tették a támogatási rendszert, miközben megszülettek az úgynevezett kurzusfilmek, amelyek sokszor még fizetett nézők mellett is alig érdekeltek bárkit. Ezzel párhuzamosan a független magyar produkciók nemzetközi díjakat nyertek. A színházi szakma szerinte kettészakadt, a vezetői kinevezések átpolitizálódtak, miközben a művészeti oktatást is súlyos károk érték, itt az SZFE ügye mellett számos más területen is problémákról beszélt.

Kitért a vidéki közművelődési intézmények helyzetére is: szerinte a forráshiány és a politikai ideológia által vezérelt kulturális elvárások pusztították el ezeket, valamint a közösségi tereket. Ennek következményeként a fiatalok egyre kevésbé találnak helyet a találkozásra, az olvasáskultúra pedig folyamatosan hanyatlik.

A kormányhivatalok működése az állami hitelesség kérdése. Az e-közigazgatás, a nyilvántartások egyszerűsítése és a területi ügyintézés minősége kulcskérdés, mondta az ötödik nagy területről, az igazgatásról.

A hatodik területnek a helyi turizmust nevezi. Országos stratégiai kell, a Magyar Turizmus Zrt. ne csak koordináljon, hanem legyen fejlesztéspolitikai szereplő is.

Beszéde végén Lőrincz Viktória világos felelősségi köröket, monitoringot ígért, valamint azt, hogy lesz következménye annak, hogy ha valaki a közpénzt önös célokra fordítja.

ezt Máthé Zsuzsanna (a bizottság fideszes elnöke) nem díjazta, mindenkit felszólított, hogy ettől tartózkodjon, elvégre ez mégiscsak egy meghallgatás.

Jönnek a kérdések: Szijjártó Gábor (Tisza) arról kérdezi, hogyan szeretne javítani az otthonellátáson és a szociális otthonok helyzetén. Szekeres Pál (Fidesz) a fogyatékosságügyi államtitkárság jövőjéről, a civilekkel való együttműködésről és a kormányzattal való koordinációról, a fogyatékkal élők foglalkoztatásáról, a nemzetközi egyezményeknek való megfelelésről kérdezi, de azt is kéri Kátai-Némethtől, hogy ossza meg, milyen területeken kívánja folytatni a Fidesz-kormány által megkezdett munkáját. Szekeres arról beszél, hogy Kátaival szemben ugyanazok az elvárások, mint egy ép emberrel szemben, ennek kapcsán konstruktív együttműködéséről biztosítja. (Szekeres maga is fogyatékossággal él.)

A kistelepülések kérdése a negyedik terület, amiről Lőrincz Viktória beszél, központjában az Okosfalu programmal. A kulcsszó nem digitalizáció, hanem a helyi együttműködés, az innováció. Szerinte ez a következő évek egyik zászlóshajó projektje lehet, ami valódi helyi autonómiát adhat. 2028 után az Okosfalu program a helyi fejlesztéspolitika egyik alapja lesz.

Beszél a Szent István programról is, amit biztosítja, hogy 10 falu évente 1-1 milliárd forintos fejlesztési keretet kapjon, aminek a felhasználásáról helyben dönt a közösség.

A Herman Ottó Intézetet többször is említi expozéjában, azt a vidékfejlesztés kulcsintézményének nevezve.

Az elmúlt években sok önkormányzat érezhette, hogy sorsának nem alakítója, a polgármester csak pályázik, de nem dönt, csak a végrehajtás felelősségébe vonják be. Kiszámítható finanszírozás és tervezhetőség kell. Nem lehet egy országot úgy fejleszteni, hogy a települések fele bizalmatlan saját kormányával szemben.

Csökkenteni kell az egyedi döntéseket, amik politikai töltetűek lehetnek. Felül akarják vizsgálni az önkormányzatoktól elvont feladatköröket és intézményrendszert. Az önkormányzati finanszírozási rendszer reformja az első időszak egyik legfontosabb feladata lesz.

A migránsokkal való riogatással párhuzamosan az Orbán-kormány rengeteg gazdasági migránst engedett be az országba. 2026. június 1-től a Tisza megtiltja az unión kívüli gazdasági migránsok bevándorlását, hogy ne tudják leszorítani a béreket és kiszorítani a munkaerőt a piacról.

A magyar munkaerőt kell támogatni. A magyar munkavállalók egészségével sem törődtek Orbánbék (lásd gödi akksigyár), a gyárakat-üzemeket ellenőrizni kell, amíg nem tartják be a munkáltatói és környezetvédelmi szabályokat, nem kaphatnak működési engedélyt. Kormány-munkáltató-szakszervezetek közti egyeztetést erősíteni kell.

A közfoglalkoztatást megreformált formában tartják meg, a cél az, hogy mielőbb visszatérhessenek az elsődleges munkaerőpiacra.

„A kultúrával kezdődött, majd terjedt át mindenhova az a leuraló politika, ami a Fideszt jellemezte” – mondta a művelődési bizottság meghallgatásán Tarr Zoltán társadalmi kapcsolatokért és kultúráért felelős miniszterjelölt. Szerinte az elmék leuralása 2010-ben, a médiatörvény átalakításával kezdődött.

Azt mondta a Fidesz sosem egy közös nemzeti térként kezelte a kultúrát, hanem a gazdasági zsákmányszerzés eszközeként, az ideológiai reprezentáció terepeként. Az autonómia helyére a lojalitás és a központosítás, a sokszínűség helyére a kultúrharcos logika került. Ezzel szemben a Tisza kultúrpolitikájának állítása egyértemű: vissza kell adni azt a szakmai közösségeknek, a helyi közösségéknek, a közönségnek.

„Mi kultúrharc helyett kultúrbékét szeretnénk vívni”

– mondta Tarr, hozzátéve, hogy nem a politikai bosszú, hanem a szakmai helyreállítás lesz a program.