Ivan Krasztev: A trumpizmus és az európai szélsőjobb közötti törés Orbán vereségével teljesedett ki

Ivan Krasztev Orbán bukása és Európa felemelkedése címmel írt cikket a Foreign Affairsbe. A bolgár politológus néhány fontosabb megállapítása:

• Orbán Viktor veresége nem a szélsőjobboldali politika végét jelzi Európában, hanem annak az illúziónak a végét, hogy a trumpizmus globális mozgalom.
• Magyar Péter győzelme új korszakot jelez az európai politikában. Az európai szélsőjobboldal azzal, hogy elhatárolódik Trumptól, új konszenzus felé tolhatja a kontinenst: az EU-párti elitek készek elfogadni a nemzetállamok központi szerepét az európai integráció jövőjében, míg a szélsőjobb elfogadja, hogy nem Brüsszel, hanem Moszkva, Peking és Washington jelenti a valódi fenyegetést a nemzeti szuverenitásukra. „Más szóval Európa végre talán európaibbá válhat.”
• Orbán jó kapcsolatot ápolt Washingtonnal, Moszkvával és Pekinggel is, de ezzel éppen azzá vált, amit eredetileg el akart pusztítani: globalistává. (Amikor korábbi választási győzelmeit magyarázta, Orbán azzal szokott tréfálkozni, hogy a keresztneve Viktor. Ezúttal olyan valaki győzte le, akinek a vezetékneve Magyar.)
• Trump olyan nacionalista, aki nehezen érti meg a nacionalizmust, főleg másokét: miközben retorikailag támogatta európai ideológiai szövetségeseit, nem adta meg nekik azt a tiszteletet, amit elvártak, és Trump iráni háborúja meg a pápa elleni támadása fordulópontot jelentett.
• A trumpizmus és az európai szélsőjobb közötti törés Budapesten teljesedett ki, amikor Orbán veresége sok európai szélsőjobboldali vezetőt meggyőzött arról, hogy a Trumppal való társulás politikailag mérgező: azt kockáztatják, hogy őket is új globalistákként bélyegzik meg.
• Orbán veresége a legközvetlenebbül a Kreml számításait változtathatja meg: Magyarország abban volt a leghasznosabb, hogy megvétózta az EU Ukrajnának szánt támogatását, de most újra kell gondolni Moszkva európai stratégiáját. Ráadásul Oroszország Orbán elvesztésével lendületet veszít Európa megosztásában: jelenleg senki sem tudja könnyen átvenni Orbán szerepét, ugyanis nehéz elfoglalni ezt a pozíciót.
• Orbán távozásával és Európa újrafegyverkezésének felgyorsulásával az orosz vezetőknek el kell dönteniük, elég-e a politikai hadviselés érdekeik megvédésére a kontinensen. Nőhet annak kockázata, hogy Moszkva agresszívabbá válik, például kibertámadásokat indíthat és nyomást gyakorolhat egyes EU-tagállamokra. Most van az idejük a cselekvésre.
• Európa szuverenista fordulata tartós marad: a nagy meglepetés, hogy Orbánt egy korábbi konzervatív támogatója verte meg, aki osztja Orbán eredeti vízióját az erős, független Magyarországról, de elutasítja a korrupcióját. A liberális elitek is támogatják a nemzeti önrendelkezés irányába mutató törekvést Trump erőszakoskodása miatt, és ragaszkodnak a stratégiai autonómiához a védelem és a technológia terén. Még a német és francia centrista vezetők is egyre inkább szuverén, nem feltétlenül föderalista Európában gondolkodnak.
• Viszont Európa új jobboldala egyre kevésbé euroszkeptikus: egyre inkább Washingtont és Moszkvát, nem Brüsszelt tekinti a nemzeti szuverenitást fenyegető elsődleges veszélynek. Giorgia Meloni Ukrajna támogatásával és a brüsszeli együttműködésével ma ennek az Európa-barát új jobboldalnak a modellje.
• Orbán veresége teret nyit az európai szuverenitásról szóló új konszenzusnak, ami potenciálisan a nemzeti populista tábor egyes részeit is magában foglalhatja. Olyan centrista politikai vezetők, mint Friedrich Merz német kancellár, például támogatásukról biztosították a jobboldal egyes bevándorlásellenes politikáit. A Trump iráni háborúja által kiváltott jelenlegi energiaválság arra is rákényszeríti a jobboldali pártokat, hogy mérsékeljék az EU zöldprogramjával szembeni kritikájukat. A védelem területén pedig mind a centrista pártok szavazói, mind a szélsőjobboldal választói támogatják Európa újrafegyverkezését.
• Napirenden van az EU radikális átalakítása, és a magyar parlamenti választás az elmúlt évtized európai politikájának egyik legnagyobb következménnyel járó szavazásának bizonyulhat, csak éppen nem úgy, ahogyan sok megfigyelő eleinte gondolta.

Ivan Krasztev április végén a Partizánnak adott interjút a témában: