Legalább egy kilométer hosszan, a külön erre az alkalomra kikotort erdei ösvény két oldalára kifeszített sajátmárkás szalaggal és a fejünk felett kellemesen pislákoló égősorokkal mutatta az utat és hívogatott minket Mészáros Lőrinc a nemcsak sajátmárkás, de saját maga által, saját magát szponzorált fesztiváljára. Már azokat, akik hozzánk hasonlóan a fenti, külön az erre az alkalomra kialakított parkoló irányából közelítették meg a volt miniszterelnök háza tájára szervezett, mindenki számára ingyenes bulit, ahova szintén ingyen igénybe vehető különjáratokkal szállították a környékről az érdeklődőket.

A kilencedik alkalommal megrendezett, Felcsút-Alcsút-környéki össznépi falunap idén kicsit más hangulatú volt, mint a korábbiak. Nem feltétlenül az április 12-én történtek miatt, bár mégis csak furcsa, hogy hirtelen most, közel tíz év után ébredtek rá arra, hogy talán nem a legszerencsésebb több tízezer, erősen felszabadult embert ráereszteni egy természetvédelmi területre. Az eddig Vál-Völgyi Zsúr néven futó bulit korábban ugyanis az Alcsúti Arborétumban rendezték meg, idén azonban száműzték a közeli TSZ területére, és ezzel a lendülettel át is keresztelték fesztivállá.

Az arborétumot mit ad isten, épp 2010-ben adták a felcsúti fociakadémia – egészen pontosan a Mészáros Lőrinc–Orbán Viktor-féle Felcsúti Utánpótlás Neveléséért Alapítvány – kezelésébe, és pont most, tizenhat évvel később, a NER vége után bontott szerződést a Duna–Ipoly Nemzeti Park (DINP) a felcsúti Puskás Ferenc Akadémiával.

De lépjünk is túl ezeken a jelentéktelen formaságokon, a lényeg, hogy a fesztivál idén már nem abban a miliőben zajlott, mint korábban. Már nem lehetett önfeledten, besörözve taposni a védett virágokat és oldalba pisilni a tiszafákat, vagy költési időszakban felordítani legszebb álmukból az énekesmadarakat. Mészáros Lőrinc fesztiváljából valóban nagybetűs FESZTIVÁL lett: akárhova nézett az odatévedő, árnyék nélkül pihegő, porfelhőben taposó embertömeget lehetett látni, a programlehetőségek pedig kimerültek

• az italpulthoz való sorban állásban,
• a hamburgereshez/lángososhoz való sorban állásban,
• a budikhoz való sorban állásban
• és a nagyszínpad illetve a kiszínpad közötti ténfergésekben.

Mi több, azért sem lehet ráhúzni a falunap jelzőt, mert ugrálóvárral és dodzsemmel se találkoztunk, volt ellenben a focikedvelő gyerekek nagy örömére egy akasztott, épp magához nyúló papír-Ronaldo. Ezzel együtt azonban mégis úgy tűnhetett a távolból mindez, mintha a világ leghülyébb milliárdosa csinálna egy falunapot, hogy kimossa az emberek agyát és eladja nekik a saját termékeit. Mintha.

De persze egy igazi fesztivál lényege nem a színes programlehetőségek, hanem az úgynevezett Nagy Húzónevek lennének, a közönséget bevonzó Nagybetűs Sztárok, akik – a teljesség igénye nélkül – ebben az esetben: