Első miniszteri interjúját a középiskolások által alapított Balzacnak adta adta Lannert Judit oktatási miniszter. Az interjúban arról is kérdezték, érez-e hátrányt amiatt, hogy korábban oktatáskutatóként dolgozott, de konkrét tanítási tapasztalata nincsen. Lannert szerint néha inkább előny, hogy távolabbról tud a dolgokra tekinteni, a kutatásai miatt amúgy elég sok időt töltött iskolákban, nem ismeretlen neki a terep, pályája elején ráadásul nevelőtanárként dolgozott egy gyermekotthonban.

Lannert arról beszélt az interjúban, hogy a 21. századi iskola olyan, amilyenné tesszük, de a lényeg a tanulási folyamat középpontba helyezése, hogy A-ból B-be sikerüljünk eljutni, nem az ismeretek műveltségi versenyszerű listázása.

Az AI-hoz fel kell nőni, akkor tudjuk jól használni, ha magas szintű a szövegértés és a logikai gondolkodás képessége. Nem csak az ember-ember közti együttműködést, hanem az ember-AI közti együttműködést hangsúlyozta. A fiatalok közösségi média és telefonhasználatának korlátozását nem tartja ördögtől valónak, szerinte ez kell ahhoz hogy a fókusztáltság megfelelő szintre tudjon fejlődni. Középiskolában már elképzelhetőnek tartja az AI oktatási használatát is, de előtte az offline létet preferálja. Az AI használatának oktatása az iskola feladata is, horizontálisan kell megjeleníteni az oktatásban.

Az érettségit Lannert meghagyná, szép hagyománynak tartja, de megreformálná, hogy 21. századi kompetenciákat is lehessen vele mérni.

A romák oktatási felzárkóztatásával foglalkozni kell, a PISA teszteken rendszeresen Magyarországon a legerősebb a kapcsolat a tanulási eredmény és a családi háttér között. Nem tanultunk meg együttélni egymással, ezt nem egy törvény fogja megváltoztatni, ennél mélyebb és lassabb folyamatra van szükség, változtást csak a helyiek és érintettek bevonásával lehet elérni. Ehhez pedig forrásokat és eszközöket kell allokálni, anélkül nem fog menni.

Lannertet kérdezték arról is, miben fog a következő 8 évben mást kapni az a diák, aki most kezdi az iskolát: több szabadságot, több bátorítást, hogy merjen kérdezni, hibázni, több ideje lesz arra, amit szerez. Az oktatási miniszter reméli, hogy bizakodóbbak lesznek, és jobban fognak örülni az életnek.

Szó volt az elsősorban Budapesten koncentrálódott diáktüntetésekről is, amelyek kapcsán Lannert reméli, hogy a jövőben vidéken és a szakképzésben is látnak majd ilyen jeleket. Ha a felmérések szerint a magyar gyerekek tanulnak (időben) az egyik legtöbbet Európában, mégis közepes eredményeket érnek el a teszteken, „akkor hihetetlen hibákat követünk el, vagy akár bűnöket is a gyerekekkel szemben, mert felesleges munkára kényszerítjük őket, aminek nincsen értelme”.

Az órszámból vagy az iskola utáni tanulásból kéne visszavenni, kérdezték a Balzacosok. Lannert szerint mindkettő sok. Az iskolai autonómia azt jelenti, hogy a pedagógusok helyben látják, hogy milyenek a gyerekek és mit lehet velük csinálni. Rugalmasabb, és a gyerekek szempontjait figyelembe vevő megközelítésre van szükség.

A felsőoktatásról is szó esett, Lannert szerint az alapítványi működés nem ördögtől való, rugalmasságot biztosít a 21. században, de a KEKVÁ-kat nem erre használták. Várhatóan kétlépcsős folyamatban rendezi a helyzetet, első lépésben a kuratóriumokat változtatják meg, második lépésben ki kell találni az egyetemekkel együtt egy jól működő finanszírozási rendszert, ehhez nem csak a rektorokkal, hanem az oktatókkal és a hallgatókkal is egyeztetni kell. Az egyetemeken jelenleg használt teljesítményértékelést (indikátorokat, ől. publikációs mutatók) is meg kell viszgálni, ha valaki sokat publikál, még nem jelenti azt, hogy hallgatóközpontú oktatást tudna kialakítani. Lannert szerint a finanszírozást túlságosan összekötötték az indikátorokkal, pedig ezekkel nem mindent lehet megfelelően mérni.

A tanárszakma prezstízsét nem csak a fizetésemeléssel lehet megnövelni,a. felkészültség és az autonómia is fontos, utóbbiak most még hiányoznak Lannert szerint.