Kevés országban van olyan jelentősége az észak-dél választóvonalnak, mint Angliában. A délt leginkább Londonnal és a környező tehetős kisvárosokkal azonosítják, az északot pedig a komor ipar- és bányászvárosokkal – ahol a Munkáspárt hagyományos szavazóbázisa él. Szimbolikus jelentősége is van tehát annak, hogy egy londoni emberi jogi ügyvéd után liverpooli születésű vezetője lesz a pártnak (és persze miniszterelnöke Nagy-Britanniának), aki manchesteri polgármesterként szerzett nevet a politikában. Vagy ha jobban tetszik: egy Arsenal-szurkolót egy Everton-drukker követ. Andy Burnham mindent meg is tesz azért, hogy egyértelmű legyen, honnan jön és kiket képvisel – de se neki, se a pártjának nincs más választása.
„Ha nem érted, hogy az egyenlőtlenség hogyan határozza meg manapság a politikát, ha az elemzésedet nem arra a tényre alapozod, hogy az emberek képtelenek megélni, és hogy a korábban magától értetődő dolgok már nem megfizethetők, akkor nem érted, mi folyik itt”
– reagált május végén Burnham Tony Blair kritikájára, aki esszében próbálta óvni a Munkáspártot egy baloldali fordulattól.
Gyors fizetés és 33% kedvezmény az első hónapra.
Már előfizetőnk vagy?
Hatalmas pofont kapott a Munkáspárt a múlt heti önkormányzati választáson. A párttagság már nemigen bízik Keir Starmerben, elmozdítani azonban nem olyan könnyű, így a kormányfő egyelőre kitart. Vajon meddig?
Nagyot nyert Farage pártja, feljövőben a Zöldek, de a legfontosabb tanulság az, hogy végleg szétesni látszik a kétpárti rendszer Nagy-Britanniában.