A Központi Nyomozó Főügyészség elutasította a sérült panaszát, helybenhagyva a korábbi döntést, miszerint senki ellen nem indul büntetőeljárás az újdörögdi kézigránát-baleset miatt.

Az ügyészség korábban azért zárta le a nyomozást, mert arra jutott, hogy bár súlyos baleset történt, nem történt olyan bűncselekmény, amely miatt bárkit büntetőjogi felelősségre lehetne vonni. A sérült jogi képviselője ezzel nem értett egyet, panaszában azt kifogásolta, hogy a nyomozás nem adott választ arra, megfelelő volt-e a résztvevők felkészítése, szabályosan zajlott-e a kiképzés, illetve indokolt és alkalmas volt-e egyáltalán az államigazgatásban dolgozóknak szervezett „Adaptív Védelem” program.

A főügyészség közleménye szerint azonban a nyomozás ezeket a kérdéseket megvizsgálta. Elismerte, hogy több szabálytalanságot és hiányosságot is feltártak, de arra jutottak, hogy ezek nem álltak olyan közvetlen kapcsolatban a balesettel, amely büntetőjogi felelősséget alapozna meg. Az ügyészség szerint azt sem neki kell megítélnie az Adaptív Védelem program indokoltságát, a büntetőeljárásban kizárólag azt vizsgálják, történt-e bűncselekmény. Arra jutottak, hogy nem a program léte vagy a kiképzés megszervezése okozta közvetlenül a robbanást, hanem az, hogy a sérült – önhibáján kívül – hibásan kezelte a kézigránátot.

A főügyészség arra jutott, hogy a tényállást megfelelően feltárták, nincs olyan további bizonyítási cselekmény, amely új eredményt hozhatna, és továbbra sincs olyan személy, akivel szemben megalapozottan felmerülne bűncselekmény gyanúja.

Azt is megjegyezték, hogy a sérült jogi képviselője nem nevezett meg olyan személyt, akit szerinte büntetőjogi felelősség terhelne, és nem mutatott be új bizonyítékot sem, amelyet a nyomozás során korábban ne vizsgáltak volna.

Bár az ügyészség nem talált bűncselekményt, számos hiányosságot és szabályszegést azonosított, amelyeket hivatalosan jelzett a Honvéd Vezérkar vezetőjének:

• a kiképzés szabályait eredetileg katonák számára dolgozták ki, nem készítettek külön képzési rendszert civilek számára;
• a gránátdobást felügyelő katonák nem kaptak részletes felkészítést arra, hogyan kell biztonságosan levezetniük a gyakorlatot;
• nem létezett egységes szabályrendszer a gránátdobás lebonyolítására;
• a résztvevők nem gyakorolhattak úgynevezett éles-gyakorló gránáttal, amely működésében jobban hasonlít az éles gránáthoz, így nem tapasztalhatták meg előre, hogy a biztosítószeg kihúzása után a biztosítókar leválik;
• az előírások szerint az éles gránátdobást csak tiszt vagy altiszt vezetheti, ez azonban nem teljesült;
• a szabályok szerint nem vehetett volna részt éles gránátdobáson az, aki nem tudta legalább 25 méterre eldobni a gyakorlógránátot, ezt az előírást sem tartották be.

Az ügyészség szerint ugyanakkor a robbanás közvetlen oka nem ezek közül valamelyik szabálytalanság volt, hanem az, hogy a kézigránát biztosítókarját túl korán felengedték.

A közleménye végén az ügyészség hangsúlyozza, hogy a büntetőjogi felelősség hiánya nem zárja ki, hogy valakit fegyelmi, polgári jogi vagy erkölcsi felelősség terheljen. Ezeknek a kérdéseknek a tisztázása azonban már nem a büntetőeljárás feladata.

A sértett a döntés kézhezvételétől számított két hónapon belül pótmagánvádlóként is kezdeményezheti a büntetőeljárás folytatását. Az ügyben Ruszin-Szendi Romolusz védelmi miniszter júniusban új vizsgálatot rendelt el a Honvédségen belül.

A baleset 2025 márciusában történt egy olyan önkéntes katonai felkészítő programon, amelyet a Honvédelmi Minisztérium és a Magyar Honvédség indított államigazgatásban dolgozóknak. A háromnapos képzésen 71 kormánytisztviselő vett részt. A később súlyosan megsérült, 29 éves nő a gyakorlógránátos feladatok során egyszer sem érte el az előírt 30 méteres dobótávolságot, ennek ellenére – ahogy a többi résztvevő is – megfelelt minősítést kapott, így részt vehetett az éles gránátdobáson. A robbanás következtében a nő maradandó fogyatékossággal és súlyos egészségkárosodással járó sérüléseket szenvedett, a mellette álló kiképző pedig súlyosan megsérült.