A három éve pusztító aszály miatt az 1728-as szegedi boszorkányperben 13 embert ítéltek máglyahalálra, köztük a város korábbi tekintélyes bíráját is, akit a boszorkányok fejének kiáltottak ki. A vád szerint a boszorkányok az esőt hordóba zárták, és eladták a töröknek hét esztendőre, hordónként 150 forintért – miattuk pusztulnak hát az állatok, és szárad el a termés.

Az esetet nem csak a szegedi Boszorkánysziget, a kivégzések helyszínének neve őrzi. Maga a vád, az esőt idegeneknek eladó, fellegeket távoltartó gonosztevők toposza is itt van ma is módosult formában, keveredve chemtraillel és haarppal, és a folyók vizét fondorlatosan megtartó külföldi hatalmakkal.

Ma már lényegében mindenki a saját bőrén érezheti az éghajlatváltozás egyre súlyosabb hatásait – Magyarországon ráadásul Európa leggyorsabban melegedő és száradó térségei közé tartozik. A felmérések szerint a nagy többség elvileg tisztában van azzal is, hogy a klímaváltozást az emberi tevékenység okozza.

Az ezt most már évtizedek óta előrejelző és rendszerszintű változásokat sürgető klímatudomány helyett azonban idén különösen sokan kezdtek összeesküvés-elméletekbe kapaszkodni, azt feltételezve, hogy a szárazságot valakik szándékosan idézik elő, és – miközben szinte egész Európában tombol a perzselő hőség és aszály – az csak nálunk történik.

A főgonosz szerepét most ebben a magyar jégkármérséklő rendszer, a JÉGER kapta meg, mint a súlyos aszály bűnbakja. A vád szerint a JÉGER miatt nincs szinte semmi eső az Alföldön, az ezüst-jodid részecskéket a levegőbe bocsátó generátorokkal űzik el a felhőket, amikből, ha meg is jelennek az égen, alig hull belőlük csapadék.

Ahogy az 1700-as években a szegedi városi tanács állt a boszorkányüldözés élére, kínzással csikarva ki a vallomásokat a vádlottakból, az aszály miatt a JÉGER kezelőit okolók is hatósági közbenjárást követelnek – és a Tisza kormányalakítása óta talán az egyik legváratlanabb fejlemény, hogy miután sok (a cikk megjelenéséig több mint 20 ezer) gazda írta alá a petíciójukat, a kormány nemcsak meghallgatta őket, de részben teljesítette is a követeléseiket.

Miután Bóna Szabolcs fogadta a JÉGER ellen tiltakozók képviselőit, az agrárminiszter négy megye kivételével az egész országban leállíttatta a jégkármérséklő rendszert, és a maradékban is csak ritkábban kapcsolják be a generátorokat, mint korábban. Mindehhez egy gyors felmérés szolgált alapul, melyben a gazdákat kérdezték meg, hogy mit szeretnének, mi legyen a JÉGER-rel – ők pedig a megyék nagy többségében annak az azonnali leállítását kívánták.

Az, hogy népszavazással lehet-e eldönteni tudományos kérdéseket, sokaknak visszatetsző. Tudomány és demokrácia határa azonban lehet legitim viták tárgya, és társadalmi mozgalmak korábban is értek már el áttöréseket addig felülről támogatott környezeti ügyekben, annak ellenére is, hogy ilyen esetekben sokszor laikusnak és tudománytalannak bélyegzik eleinte az ellenzőket.

A magyar kormány most egy külön bizottság felállítására adott utasítást a Magyar Tudományos Akadémiának, mely – információink szerint Bozó László meteorológus vezetésével – a következő hetekben fogja kivizsgálni a jégkármérséklő rendszer működését. A rendszer az ország nagy részén addig sem működik, és az sem biztos, hogy jövőre újraindítják-e. Ez nem csak az akadémiai ajánláson múlik majd, a kormány akkor is dönthet az eddigi rendszer megszüntetéséről, ha a bizottság nem talál komoly kivetnivalót a működésében.

Az, hogy egy kormánytag meghallgatja az aggódókat, kivizsgálást és nagyobb nyilvánosságot, párbeszédet ígér, pozitív gesztus is lehet.

Ebben az esetben azonban az agrárminiszter úgy állított le egy országos rendszert, hogy a JÉGER ellen tiltakozóknak, bár ők gyakran alternatív szakértőkre hivatkoznak, nincsenek komoly tudományos érveik.

A jégkármérséklő rendszer hatékonyságáról ugyan a szakemberek sincsenek mind meggyőződve, de azt a vádat, hogy ez a rendszer gátolná meg az esőket, a tudomány egyöntetűen abszurd képtelenségnek tartja. Mint majd részletesebben is bemutatjuk, a generátorok által a levegőbe szórt apró ezüst-jodid részecskék csak arra jók, hogy a kialakuló jégeső méretét csökkentsék, magát a párát azonban nem veszik el a légkörből, a csapadékmennyiséget nem befolyásolják.

A kormány így úgy lépett az ügyben, hogy az ellenzők leginkább a fizikai alapösszefüggéseket figyelmen kívül hagyó hiedelmeikre és a saját megérzéseikre hivatkoznak, mondván, az egyre brutálisabb nyári aszályoknak mesterséges oka kell, hogy legyen. Bóna Szabolcs agrárminiszterként ehhez képest úgy csinál, mintha ez egy nyitott kérdés lenne, amiben akár lehet is valami. Bóna egy interjúban arról beszélt, hogy jelenleg nem tudják, van-e hatása a jégkármérséklőnek az eső mennyiségére.

„Lehet, hogy ez így van (…) Most a legnagyobb probléma az, hogy nem tudjuk, hogy mivel állunk szemben”

– mondta egy olyan kérdés kivizsgálásáról, ami valójában csak a konteós világmagyarázatokban legitim felvetés – a rendszert pedig azonnali hatállyal leállíttatta.

Ráki Zsolt, a Tisza gyulai országgyűlési képviselője ezután már a konteóba beleállva a kormány sikereként büszkélkedett azzal a néhány milliméter csapadékkal, ami valójában csak az ország alig öt százalékát érintette múlt pénteken.

„Leállítottuk a JÉGER-t, és tegnap szerencsére az eső is megérkezett :)”

– posztolta.

A 2018-ban a jégkárok csökkentése érdekében országossá tett állami JÉGER-rendszert már a 2022-es aszály idején kipécézték maguknak a konteósok.

Az elmélet egyik első hangadója egy orosházi ál-meteorológus volt, akit később zsarolás miatt ítéltek felfüggesztett börtönbüntetésre.